Hatalmas víziélet lehetett a század első felében Győrben, ezt bizonyítják Nagy József fotóriporter fényképei is. Az evezés máshol is nagy népszerűségre tett szert a harmincas évekre az országban, nem csoda hát, hogy a folyók városában is egymást érték a csónakházak. A bámészkodók a legkülönbözőbb vízi járgányokat csodálhatták meg a négy folyó bármelyikének partjáról: Mosoni-Duna, Rába, Rábca, Marcal, evezni mindenhol lehet.
Amikor nagy bajban vagyunk, legtöbben nem vesszük kezünkbe a kamerát. Nem rögzítjük a fájdalmat, a szenvedést, a félelem keltette iszonyatot az arcon, hogy a szélsőséges eseteket ne is említsük. Az élet sötétebbik oldalát nem szívesen nézzük. Ha mégis elénk tárul, elfordítjuk a fejünk, lesütjük a szemünk. Ha nem látjuk, akkor nincs. A lelki nyugalmunkat ne zavarják meg! Épp elég problémánk van. A problémáinkat ne tetézzük. Egyébként is félünk az olyan felvételektől, amelyeken a „csúnya”, a rút, a rettenet, az elborzasztó a meghatározó vizuális elem.
Elsőként a haladó szelleműek pattantak sílécre, majd a divatnak és a társasági szokásoknak megfelelni vágyók. Végül a dolgozók tömegei, akik azelőtt nem is gondolhattak a drága felszerelésekre. A síelésről azt tartják, hogy a testedzés mellett segít a kiegyensúlyozott kedély- és idegállapot elérésében is – ez a múlt században mindenkinek a javára válhatott… Hó viszont évről évre kevesebb esett.
Hogyan születnek a Fortepan-képek leírásai és mire jó a közösségi tudás? Megtudhatjuk-e, hogy mit olvastak a szüleink, nagyszüleink? (Meg.)
A Mária Terézia uralkodása alatt már megfogalmazott, de csak a 19. század második felében törvénybe iktatott általános tankötelezettség a gyakorlatban még hosszú ideig csak részeredményeket produkált: a 20. század elején a nők kétharmada még írástudatlan volt. Bár a múlt század első évtizedeiben ezt sikerült szinte teljesen felszámolni, a lányok és fiúk nemi sztereotípiák szerinti iskolai nevelése azonban még a koedukált oktatás 1960-as évekbeli bevezetése után is általános maradt.
