1955. #128106 Fotó: Fortepan / Bauer Sándor

Fogadd szeretettel!

Ajándékozás mindig, minden körülmények között

Szívesen visszaugranánk a békeidők ünnepi fényekbe öltöztetett Belvárosába, hogy átélhessük egy karácsonyra készülődős késő délután hangulatát, arra viszont kevésbé vágyunk, hogy sajgó szívvel bámuljuk a Konsumturist kirakatának csábító, de elérhetetlen termékeit 1970 forró nyarán.

Az ajándékozás fontos, ősi gesztus, a rokoni, a baráti kötődést, az egymáshoz tartozást fejezi ki, illetve igyekszik megerősíteni időről időre. A régiek persze elcsodálkoznának a mai szédült szokásokon, korábban jóval kötöttebb volt az ajándékozások rendszere, születéskor, kereszteléskor, eljegyzéskor, házasságkötéskor volt aktuális és praktikus, nem bármikor és bárkinek.

1970. #44512 Fotó: Fortepan / Korenchy László
1935. #83784 Fotó: Fortepan / Ebner

A mai modell, vagyis hogy simán, csak úgy kedvtelésből is meglep(het)jük egymást, a városokban alakulhatott ki. Falun ugyanis az ajándékozás mindig is közügy volt, az ajándék értéke, a mellé adott lakoma gazdagsága a család rangját volt hivatva bemutatni. A gyerekek régen kevésbé számítottak a család kiemelt tagjainak, akikre az év folyamán folyamatosan jutalom- és ajándékeső zúdul.

Falun a helyben termelt vagy készített cikkek közül kerültek ki az ajándékok, de a városokban tanuló vagy dolgozó, hírvivő falusiak hatására, és a tömegcikkek megjelenésével a vágyak és az ajándékok idővel országszerte hasonlóak lettek. A hirdetések, a plakátok, a fényreklámok pedig az egész 20. századon át mutatták a biztos utat a tanácstalan vásárlóknak.

1920. #58212 Fotó: Fortepan / Horváth Lajos
Budapest, 1942. #72011 Fotó: Fortepan / Lissák Tivadar

Az említett eseményeken túl a december volt a családi ajándékozások főszezonja. A kivilágított téli utcákról és boltokról készült fotók, a nagyszüleink meséi és az olvasmányaink alapján lehet némi elképzelésünk róla, hogy milyen jó lehetett a múlt század első felében az adventi készülődés hangulata – tegyük persze mindjárt hozzá, hogy a tehetősebb családoknál. Nézzünk még néhány apró részletet, amit a fényképezőgépek nem tudtak rögzíteni.

1930. #92905 Fotó: Fortepan / Haui Balázs

A karácsonyi hangulatot a mainál jóval később, inkább csak december első napjaiban érezhették meg a vásárlók, akkor viszont komoly vásárlási láz kezdődött. A kilencszázhúszas években ott sorakoztak ugyan a drága, külföldi játékok is a boltok polcain, de a beszámolók szerint a sláger a képeskönyv, a Teddy-mackó és a posztókutya volt.

Sok gyerek álmát, a Richter-féle kőépítőszekrényt a szerényebb jövedelmű szülők fa építőkockákkal, a kardból, trombitából és csákóból összeálló katonai felszerelést olcsó dugóspuskával, a megszólalásig élethű babát egyszerű hajas babával helyettesíthették. Népszerű volt a bádogautóbusz, az alvóbaba, a vasút, a színház és a játékboltok legegyszerűbb lakója, a flanelmackó.

1940. #152899 Fotó: Fortepan / Miklós Lajos

A nagy konkurencia miatt az édességek, elsősorban a szaloncukor ára miatt nemigen panaszkodott a közönség. A spórolósabbak választhattak sztaniol nélküli, otthon beburkolandó változatot is, a nagy újdonság, a csokoládés szaloncukor pedig a harmincas években jelent meg. A cukrászdák kínálatában szerepelt a gyönyörűen feldíszített, kész karácsonyfa is, amit selyempapírba csomagoltak, és már suhanhattak is vele haza a taxiban.

A Budapesti Lemezárugyár játékai és egy PIKO villanyvasút a karácsonyfa alatt az 1960-as évek közepén. #20533 Fotó: Fortepan / Beyer Norbert

Hogy mit kaptak a felnőttek? Nagy keletje volt akkoriban Ady versesköteteinek, Jókai regényeinek és Szabó Dezső írásainak. A nőknél a hócipő, a férfiaknál az önborotvakészülék volt a menő, a rádiónak pedig az egész család örült. Sok ródli, síléc és korcsolya fogyott. A lapok ugyanakkor azt sem hallgatták el, hogy a külvárosok lakói leginkább élelmiszerre költötték a kis pénzüket, és a gyerekeknek jobb esetben is, ha egyetlen ajándék jutott.

Jávor Pál színművész érkezik az idős színészeknek az Ódry Árpád Színészotthonban rendezett karácsonyi ünnepségre 1957-ben. #119034 Fotó: Fortepan / FSZEK Budapest Gyűjtemény / Sándor György

A decemberi főszezon a háború utáni évtizedekben is megmaradt, a választék és az ünnep hangulata persze módosult. Egy példa 1953-ból: a kormány sok egyéb mellett a szaloncukorgyártás tetemes emelését (és az ár csökkentését) határozta el, az üzemek állítólag 186 vagonnal készítettek is belőle. „Annyi szaloncukor került Budapesten forgalomba, hogy még az egynapos csecsemőre is félkilós fejadag jutott” – közölte a Magyar Nemzet, de azt sem hallgatta el a lap, hogy a Télapó-ünnepségekre már szinte kifosztották a boltokat, így karácsonyra aligha jutott minden fára friss szaloncukor.

1952. #76408 Fotó: Fortepan / Vojnich Pál

Színesedett az ajándékpaletta: a bundák és a szőrmesapkák, a harisnyák és az ékszerek, a hanglemezek és a kesztyűk, a pólóingek és az arannyal futtatott kézelőgombok mellett előkerültek praktikus tárgyak is. Egy jó kávéfőző, egy hamutartó vagy egy kukta, de a reklámok javaslatai között szerepelt a gázkonvektor és a tompahegesztett Magdi edénycsalád is. Jellegzetes karácsonyi ajándékká léptek elő a zsebrádiók.

Sokol tranzisztoros rádió karácsonyi ajándékba 1975-ben. #56386 Fotó: Fortepan / Rádió és Televízió Újság / Kővári Jenő

A Belkereskedelmi Minisztérium 1981-től pár éven át nagyszabású utcai árusítást szervezett a Váci utcában, majd a Semmelweisben, később a Népstadionnál is. Az Aranykapu ajándékvásáron a fontosabb brandek és a maszekok fűtött pavilonokban árusítottak, és mivel akkoriban még nem volt minden sarkon kirakodóvásár, így a hangulata, az újdonsága miatt eleinte népszerű volt a kezdeményezés.

Mesefigurákat ábrázoló paravánok a Váci utcai Aranykapu karácsonyi ajándékvásár idején a budapesti Vörösmarty téren 1981-ben. #192745 Fotó: Fortepan / Kriss Géza
Az 1981-es Aranykapu karácsonyi ajándékvásár a Váci utcában, a Régi posta utca felől a Vörösmarty tér irányába nézve. #192747 Fotó: Fortepan / Kriss Géza

A Mikulás évtizedeken át vallási áthallástól mentesített álnéven, Télapóként örvendeztette meg a gyerekeket. Szinte minden vállalat szervezett Télapó- és a fenyőfa ünnepségeket a dolgozók gyerekeinek. A feladat a szakszervezeti bizottságok nőbizottságainak jutott, ahogy a nőnapi, a gyermeknapi bulikért is ők feleltek, év közben pedig „a nődolgozók szociális és munkakörülményeinek ellenőrzése, a terhes és szoptatós anyákra vonatkozó törvények megtartásának biztosítása” volt a feladatuk.

Egy apa elmesélte, hogyan festett kislánya Mikulás-programja 1959-ben: „Péntek este megjött az óvodában a Télapó, s elhozta a szülői munkaközösség által összeállított csomagjait, valamint kiosztotta a Gyermek-élelmezési Vállalat Télapó-csomagjait. Szombat délután megjött a vállalati Télapó. Este viszont az ablakba rakott és fényesre tisztított cipőcskékbe elhelyezte ajándékait a mi saját, külön bejáratú Télapónk.”

Húsvéti kirakat az 1960-as évekből. #209065 Fotó: Fortepan / FŐFOTÓ
Mikulás kirakat az 1960-as évekből. #207898 Fotó: Fortepan / FŐFOTÓ
Karácsonyi kirakat az 1960-as évekből. #208452 Fotó: Fortepan / FŐFOTÓ

Ott voltak azután az ajándékozással szakszerűen foglalkozó egységek. Az ajándékbolt-hálózat hirdetéseiben aranybrokát és fekete bársony színházi táskákkal, cseh kristállyal, fehér, tarka porcelán és műanyag gyöngysorokkal csábította a vevőket, a legismertebb bolt a Petőfi Sándor és a Haris köz sarkán működött, mindig látványos kirakattal.

Ajándékbolt a Petőfi Sándor utca és a Haris köz sarkán 1971 körül. #103861 Fotó: Fortepan / Budapest Főváros Levéltára / Fővárosi Tanács VB Városrendezési és Építészeti Osztálya | Levéltári jelzet: HU_BFL_XV_19_c_11

Lehetett éppenséggel ennél nagyobbat is álmodni (márkás cigarettákról, italokról, parfümökről és sportruhákról, és persze Legóról és Barbie-ról), csak ahhoz útlevél és kemény valuta kellett, meg egy igazolás, hogy honnan származik a pénz. A Konsumturist (majd Intertourist és Utastourist) dollárboltok a ’60-as évek végétől jelentek meg a Belvárosban (Kígyó utca, Arany János utca), majd hotelekben, pályaudvarokon is.

A cél a turisták jobb ellátása volt, de minden bevétel jól jött, ezért a többé-kevésbé legálisan valutához jutott magyar állampolgárokat is kiszolgálták. A kirakatokban látottak kitörölhetetlen emléknek bizonyultak, és legendás volt a nyelveket beszélő, elegáns, mosolygós személyzet is. Magyar porcelánt és szalámit is árusítottak, de a Népszava észrevette a hibát: „a magyar irodalom iránt megnyilvánuló nemzetközi érdeklődést szolgálná, ha ajándékboltjainkból nem hiányoznának a jövőben irodalmunk világhírű nagyjainak portréi, kicsinyített szobrai.”

A Kígyó utcai Csemege Ajándékbolt beltere 1965-ben. #209037 Fotó: Fortepan / FŐFOTÓ
A Skálacoop és a Szövetkezeti áruházak 1982-es karácsonyi reklámplakátjához készült felvétel. #197022 Fotó: Fortepan / Tóth József Füles

Ajándékozás magasabb szinteken is folyik: idegen ország politikusának így adják tudtára, hogy örülnek a látogatásának, és más közszolgálatot ellátó személyt is meg szoktak ajándékozni. Sok fejlett ország törvényekkel szabályozza az elfogadható mértéket, esetleg megadóztatja a túlzásokat.

Érdeklődők és a „Giustizia per l'Ungheria” nevű FIAT BR.3 típusú repülőgép, az olasz nemzet ajándéka, mely országjáró körútja során szállt le a pécsi Tüzér utcai repülőtéren 1932-ben. #150749 Fotó: Fortepan / Dr. Varga Csaba
Amerikai magyarok látogatásuk alkalmával az ajándékba hozott szivarokkal fényképezkednek a washingtoni Fehér Házban. #203472 Fotó: Fortepan / Library of Congress

Miterrand francia elnök egy tematikus múzeumnak (Musée du Septennat, vagyis a hétéves megbízatás múzeuma) ajándékozta tovább a külföldi utakról származó szőnyegeket, ezüstöket, porcelánokat, 2000-ben Göncz Árpád magán- és hivatalos ajándékaiból nyílt tárlat az Iparművészeti Múzeumban. Losonczi Pál egykori államfő egy évtizeddel korábban a Somogy megyei múzeumnak adományozta hivatalos útjai portékáit.

A Centenáriumi emlékmű (Varga Miklós, 1973.), amely Miskolc város ajándéka Újpalotának. #41726 Fotó: Fortepan / Gergely János
Egy tornaállvány, a Budapesti Kőolajipari Gépgyár ajándéka, a monorierdői általános iskola udvarán 1968-ban. #142551 Fotó: Fortepan / Péterffy István

A Magyar Munkásmozgalmi Intézet 1952-ben a Rákosi Mátyás harcos élete című tárlattal köszöntötte a pártfőtitkárt hatvanadik születésnapján. A kiállítást kiegészítette a jeles eseményre „külföldről és az ország minden tájáról, a dolgozó nép minden rétegéből érkezett sokezer ajándéktárgy” bemutatása. Csak ez utóbbi húsz termet foglalt el.

A Párttörténeti Intézetben (egykor a Kúria épülete) Rákosi Mátyás 60. születésnapjára kapott ajándékaiból rendezett kiállítás 1952-ben. #16742 Fotó: Fortepan / Magyar Rendőr

Ajándékoztak városok és szövetkezetek, gyárak és művészek. A Televíziót minden iskolának! akcióba benevezett például az Omega együttes, és a Nagykörös melletti Bánom-dűlőn – ahol tényleg csak a telepes rádióból ismerték őket és a slágereiket – a tagok személyesen adtak át egy készüléket az iskolásoknak. A Beloiannisz Híradástechnikai Gyár aggregátort ajándékozott mellé, hiszen a tanyára még a villany sem volt bevezetve, így a tévét be sem tudták volna kapcsolni.

Az Omega együttes tagjai (Mihály Tamás, Molnár György, Laux József, Kóbor János és Benkő László) tévét adományoznak a nagykőrösi Bánom-dűlő tanyasi általános iskolájának 1970-ben. #87125 Fotó: Fortepan / Urbán Tamás

Írta: Lukács Zsolt | Képszerkesztő: Virágvölgyi István

A Heti Fortepan blog a Capa Központ szakmai együttműködésével valósul meg. Az eredeti cikk ezen a linken található: https://hetifortepan.capacenter.hu/ajandekozas

Ha van olyan családi fotója, amit felajánlana a Fortepan számára, akkor írjon a fortepan@gmail.com e-mail címre!

Ezt a cikket Creative Commons Nevezd meg! – Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi (CC BY-ND 4.0) licensz alatt tesszük közzé, azaz forrásmegjelölés mellett szabadon átvehető, de nem átdolgozható (részletek a blog impresszumában.)

A cikkben szereplő képek teljes felbontású verzióját erről a linkről lehet egyben letölteni.

Észrevételeit a hetifortepan@capacenter.hu e-mail címre írhatja meg.