#219919 Fotó: Fortepan / Mihály Tamás

Négykerekű úti emlékek

Az automobil touristáktól az autósbetegségekig

Autóba ülni és leugrani a Balatonra, elszaladni Bécsbe, tekeregni pár napot a hegyekben – ma százezrek teszik ezt gond nélkül nap mint nap. Száz vagy ötven évvel ezelőtt sem volt éppenséggel akadálya egy (külföldi) autós kirándulásnak, de azért bonyolultabb volt megszervezni és kivitelezni. Mielőtt a fenntartható utazás nevében végképp kínossá válnának a benzinüzemű kiruccanások, nézzük, hogyan is hajtottak kocsit apáink.

Az utazás hosszú ideig leginkább azt jelentette, hogy vonatra szálltunk. Miután a 20. században mind többen és gyakrabban ültek hasonló célból inkább gépkocsiba, a kérdésről szép lassan mindenki véleményt alkotott és hamar megjelentek a kritikus hangok is. Pápa Miklós természetvédő 1939-ben így írt: „Az autósnem rombol, de kedvéért a természet legérintetlenebb parkjába előretör az úttest, amelynek oldalán elhallgat a madárdal, elköltözik a vad, a virágok benzinszagúak és a rügyek porosak lesznek.” Nagy Endre író szerint a magyar irodalom sajátságosan tartózkodó álláspontot foglalt el az autóval szemben: „Babits Mihálynak nincs autója, Móricz Zsigmondnak se, Kosztolányi Dezsőnek se, Karinthynak se”.

Egy Tatra 57B társaságában Zamárdinál 1958-ban. A háttérben Tihany. #5587 Fotó: Fortepan

A tehetősek és a modern életérzés hívei fütyültek rájuk, és vígan robogtak városok és országok között. Jó kocsikra, országúti száguldásra elődeink is vágyakoztak. Erről tanúskodik számos csábító apróhirdetés is: 1910-ben „Igazi gentleman” Nagyváradon töltötte az augusztust, és azt írta, hogy „megismerkedni óhajtanék elegáns urinővel, kivel esetleg auto-kirándulásokat tehetnék. Csak urileány vagy asszony ajánlatára reflektálok”. Vagy egy 1906-ból: „Melyik kimondott csinos és szép fiatal hölgy kisérne el automobil kirándulásaimra? Csak fényképes ajánlatokra válaszolok »Automobil« jeligére.”

Pózolás egy amerikai gyártmányú Hudson Essex kocsival 1927-ben. #43708 Fotó: Fortepan / Id. Konok Tamás

Az 1920–30-as évek fordulóján nagyjából 30 ezer személygépkocsi volt az országban. Épültek az utak a népszerű üdülőhelyek felé, elkészült a balatoni körút. Jónak ítélték a Budapest–Székesfehérvár utat, csak Budafokon át volt nagyon gödrös, ahogy zötykölődnünk kellett Fehérvár és Veszprém között is. De szerkezetében és anyagában épp a gyenge magyar utakra készült a Cordatic gumiabroncs, hirdetései csak úgy dőltek a közönségre.

Opel Kadett 1940-ből. #14262 Fotó: Fortepan / Csontos Péter

A jómódúak – valamint Kovács Vera a Meseautóban (1934) – elegáns gépkocsikkal indulhattak útnak. A Fortepan kommentelői autós fotók ezrein határozták már meg precízen a gyártmányt és a típust, Horch és Nash, Steyr és Wanderer automobilok csillognak a képeken. A Packard mesélő reklám mellett döntött: „Váratlanul véget ér a sima országút. Meredek dombnak föl és hirtelen völgynek alá, rázós köveken, beszáradt, mély keréknyomok göröngyös összevisszaságán fut a kerék, és lám, a nyolchengeres Packard meg sem érzi az út változását.”

Graf & Stift túrakocsi az 1930-as évek közepén. #13682 Fotó: Fortepan / Nagy József
A montenegrói Cetinje és Budva közötti újonnan elkészült út megépítésének emlékoszlopánál 1937-ben. #42249 Fotó: Fortepan / MZSL / Ofner Károly

Külföldre utazni még nagyobb kaland – nehéz volna azonban megmondani, hogy a háború előtti vagy az az utáni évtizedekben járt-e több adminisztrációval egy út megszervezése. Az autóklubok kiadványokkal, a lapok jó tanácsokkal segítettek, ahogy teszik azt a mai napig.

„Formaságok betartása és kiállítási díj lefizetése ellenében lehetett elnyerni” az útlevelet, a nemzetközi gépkocsi-igazolványt, a gépkocsi vámmentes határátlépési igazolványát, más néven tryptique-et vagy triptiket, és kellett még a kilépő vámhivataltól kilépő nyilatkozat. Külföldön a vámházak az országhatáron átfutó utak mellett épültek fel, ahol vámos és határőr együtt volt, Magyarországon komplikált rendszer működött. Külön volt a határrendőrség, külön a pénzügyőrség, akár kilométerekre a határtól, majd a határon egy katona még leellenőrizte az előzőektől kapott cédulákat.

A röszkei határátkelőn 1973-ban. #88373 Fotó: Fortepan / Urbán Tamás
Vámvizsgálat a komáromi határállomáson 1964-ben. #65069 Fotó: Fortepan / Magyar Rendőr

A külföldi úti beszámolók jót és rosszat is megemlítettek. Többeknek úgy tűnt, hogy idegenben könnyebb vezetni, mert fegyelmezettebbek a járókelők (!), viszont minden drága, a garazsirozástól a kocsimosásig, és a környező országokban, ahogy 1950-ig Magyarországon is kövezetvámot, azaz áthaladási vámot kellett fizetni a városokban – akárcsak ma az autópályákon.

A Párkány és Esztergom között közlekedő komp a Dunán 1985-ben. Szemben Esztergom, a Várhegyen a Bazilika. #202330 Fotó: Fortepan / Jakab Antal
A Kuznice vendéglő a Kasprowy csúcshoz tartó kabinos kötélpálya alsó végállomása előtti parkolónál Zakopánében 1958-ban. #54769 Fotó: Fortepan / Lencse Zoltán

Nézzünk egy úti jelentést 1931-ből: „Bécsbe tartó autósok figyelmébe: a magyar határátlépés után Kittseen (Köpcsény) határában nem az eddig ismert úton, Bergen át kell menni, ez kriminálisan rossz, hanem jobbra elfordulni és a cseh határ mentén levő úton kell menni, a főútra a cseh–osztrák vámbódénál érünk fel. Ez az út sem elsőrangú, de jó karban van.”

Az M1-M7-es autópálya közös szakasza az elágazásnál Budaörsön 1972-ben. #87664 Fotó: Fortepan / Urbán Tamás
#41749 Fotó: Fortepan

Fontos volt ismerni az utak állapotát, mert a lapok akkoriban is csupa szörnyűséggel voltak tele. 1935-ben rejtélyes autóbaleset áldozata lett Svájcban Belgium fiatal királynéja, a brassói ítélőtábla elnöke Nizzában sérült meg súlyosan, amikor a feleségével egy kiránduláson összeütköztek egy szembejövő teherkocsival. De Murat Jenő herceg is automobilkatasztrófa áldozata lett Németországban – Karlsbadban üdülő felesége látogatására igyekezett, amikor autója felfordult, és a herceg kilódult belőle, ahogy az újságok írták.

Autósmementó a Balatoni műút mellett Lepsénynél 1935-ben. #20067 Fotó: Fortepan / Privát Fotó és Film Archívum / Höfler Tibor gyűjtemény
Kerékcsere az 1910-es években. #4575 Fotó: Fortepan / Zichy

Ugyanezekben az években Ausztriában egy különös típusú potyautasra hívták fel a figyelmet: „Elegáns urak autóssapkával a fejükön sétálnak az országúton, és várják az autót. Ha jön, feltartják a kezüket és megkérnek, vinnéd magaddal őket. Nekik mindegy, hogy hová mész. Az elvük, hogy megspórolják a vasúti jegy árát.”

#150130 Fotó: Fortepan / Barna Imre

A háborús, majd az 1950-es években nem volt jellemző a külföldi autós kirándulás, de a ’60-asokban egy riporter kérdésére több frissen végzett mérnök már nem csak szép, áramvonalas gépkocsiról, hanem saját autóval megtett külföldi útról is ábrándozott. Bár a világjárást a társasutazások jelentették, sokan elindultak azért privát is. Pedig be kellett hozzá szerezni ezt-azt…

Gépkocsi nyilvántartó lapot, rózsaszínű jogosítványt és H matricát a kocsira. Az új, rózsaszínű jogosítványhoz szükséges volt: pontosan kitöltött rendőrségi formanyomtatvány, egy 3,5×4,5 centis, hat hónapnál nem régebbi fénykép, és 20 forintos illetékbélyeg. Az NSZK-ba belépéshez nemzetközi gépjárművezetői engedély, de ahhoz a felsoroltakon túl még egy 4×5 centis fénykép is kellett. A Magyar Autóklub csekkfüzetet árusított a baráti országokba utazóknak, ha kisebb javításokra kényszerülnének, és nemzetközi ajánló levelet, amivel a sárga autómentőt hívhattuk Európában.

Kispolskival Norvégiában az 1970-es évek közepén. #69792 Fotó: Fortepan / A R
#6456 Fotó: Fortepan

A jugoszláv utak, a csodálatos, de hajmeresztő szerpentinek legendásak voltak. „Egy-egy sziklába vájt éles kanyarban úgy zúdulnak a nyakunkba a szembe jövő teherautók, hogy a kis személyautó épsége érdekében szinte a sziklafalba bújva, lapulva vészeli át a csikorogva elrobogó veszedelmet.”

#218513 Fotó: Fortepan / Darányi Sándor
Poprádnál 1971-ben, a szélvédőn keresztül a Magas-Tátra látszik. #196073 Fotó: Fortepan / Bogyó Virág

1970-re már egymillió autó és motor futott az utakon, száguldhattunk autópályán, és az Ausztriában látott különös potyautasokat megismerhettük itthon is. A budaörsi benzinkútról azt mondták, hogy nyáron ott kezdődött a Balaton, fürtökben álltak a stopposok. „Ha a kút mesélni tudna, akkor sok érdekes órát, beszélgetést, találkozást idézne fel. Hallanánk Budapest–Párizs és hasonló távolsági stoppokról, VIT-utazásról, innen induló szerelmekről, barátságokról, de ott lötyögő csövezőkről, rendőrségi razziákról is.”

Vannak képek az Osztapenko szobor mellett várakozókról is, de ott tilos volt autóval megállni, csak a legelszántabbak dacoltak a „törökbálinti útellenőrző alosztály gépkocsizó járőreivel”. Ami a fegyelmezetlen fiatalokat illeti, a Magyar Rendőr szerint „a helyszíni bírságnál is jobban féltek attól, hogy értesítik iskolájukat a diák szünidőbeli viselt dolgáról”.

Stopposok a Balatoni útnál 1966-ban, háttérben a Budaörsi út és az Osztapenko szobor. #65381 Fotó: Fortepan / Magyar Rendőr
#89933 Fotó: Fortepan / Urbán Tamás

Az Autó Motor 1972-ben egy nyugat-németországi útról tudósított. A szerző Csehszlovákiában, bár a nagyobb kutak vasárnap is nyitva tartottak, nem kapott Special benzint, csak gyatra szupert, amivel csörgött a motor. A cseh és a német határőrök pedig azt mondták, hogy erre magyar rendszámú magánautót még nem láttak, csak néhány kamiont. Németországban megállapította, hogy az aszfaltburkolat tökéletes minőségű, a remekül kiépített Autobahn mérhetetlen forgalma meglepte, és úgy érezte, „mintha húsdarálóba került volna”, mert a külső sávban is általában százzal haladtak, „a belső sávba pedig csak nagy körültekintéssel lehet átmenni, mivel ott nem ritka a 160-180-nal száguldó BMW, Mercedes.”

Az R0 autópályán (ekkor: A5 autópálya) 1974-ben, irányban Brüsszel felé Waterloo közelében. #219780 Fotó: Fortepan / Mezey András
A Göteborgba tartó Prinsessan Christina komphajó a dán Frederikshavnben 1974-ben. #219596 Fotó: Fortepan / Mezey András

Épp ezekben az években született meg a Kraftwerk Autobahn című albuma, a címadó szám sorai közé a csapat 1981-es pesti koncertjén Budapest neve is bekerült: „Von Düsseldorf nach Wien auf der Autobahn. Von Wien nach Budapest, Autobahn.”

Az A5 autópályán Kassel felől Frankfurt am Main irányába 1963-ban. #200525 Fotó: Fortepan / Fejes Ágota
Erdély, 1983. #136838 Fotó: Fortepan / Vészi Ágnes

A sok autóban ülésnek meglett az eredménye: megjelent az autósbetegség, izomfájdalmakkal és -keményedéssel, szédüléssel, fejfájással. A leginkább azok tarthattak tőle, akik nem pihentek meg a hosszú utakon. De az Országos Egészségnevelési Intézet hamar lépett, alkotott két új szót, és kiadott egy kesztyűtartóban, zsebben tartható füzetet. Az Autorna motorna arra bátorította a pilótákat, hogy pár óránként álljanak meg, és tornázzanak kicsit.

#18256 Fotó: Fortepan / Saly Noémi
Pihenő az M7-es autópályán Pákozd közelében 1968-ban. #94785 Fotó: Fortepan / UVATERV

Jó is, ha frissen vezetünk, kinek hiányzik egy baleset idegenben. Ha mégis megtörtént a baj, az a legfontosabb, állította az Állami Biztosító, hogy „tolmács nélkül, idegen nyelven írt papírt ne fogadjunk el a kárt okozó autóstól, ha nem akarunk úgy járni, mint az egyszeri magyar úrvezető, akinek a felelősséget elismerő nyilatkozat helyett közönséges makaróni receptet adott aláírva egy készséges nápolyi taxisofőr…”

#10293 Fotó: Fortepan / Kurutz Márton

1988-ban már modern szelek fújtak, amikor egy pécsi főorvos adott tanácsot a vakációra indulóknak. Azt nyilatkozta, hogy a rákkeltő kipufogógázok és a permetezés miatt ne fogyasszuk az út menti fák és bokrok gyümölcseit. Hogy hűtést nem igénylő szárazkolbászt, szalámit, konzervet, tartós tejet vigyünk magunkkal. Vagy tejport, kondenzált tejet. És igyunk sokat, a legjobb a dobozos rostos gyümölcslé és a palackozott üdítő.

Írta: Lukács Zsolt | Képszerkesztő: Virágvölgyi István

A Heti Fortepan blog a Capa Központ szakmai együttműködésével valósul meg. Az eredeti cikk ezen a linken található: https://hetifortepan.capacenter.hu/autos-kirandulas

Ha van olyan családi fotója, amit felajánlana a Fortepan számára, akkor írjon a fortepan@gmail.com e-mail címre!

Ezt a cikket Creative Commons Nevezd meg! – Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi (CC BY-ND 4.0) licensz alatt tesszük közzé, azaz forrásmegjelölés mellett szabadon átvehető, de nem átdolgozható (részletek a blog impresszumában.)

A cikkben szereplő képek teljes felbontású verzióját erről a linkről lehet egyben letölteni.

Észrevételeit a hetifortepan@capacenter.hu e-mail címre írhatja meg.