- Heti Fortepan 166.
- 2023. november 17.
Brómezüst Budapest
Eddig ismeretlen képeslapfotók a századeleji fiatal metropoliszról
Budapest 150. születésnapját a Magyar Nemzeti Galéria egy különleges, több mint száz művet felvonultató fotókiállítással ünnepli, amely a virágkorát élő, századfordulós magyar fővárost idézi meg. Egy németországi képeslapkészítő cég itthon eddig nem ismert városfotóira a Fortepan szerkesztői találtak a drezdai Deutsche Fotothek gyűjteményében.
Budapest a 19. és a 20. század fordulóján, a világ egyik legdinamikusabban fejlődő nagyvárosaként, igazi virágkorát élte. Az 1867-es kiegyezést követően és az 1873-as városegyesítés óta eltelt negyedszázadban Budapest épületeinek száma megduplázódott. Kiemelkedő minőségű városi szövet jött létre – európai összehasonlításban is elsőrangú közintézmények hálózatával –, mely ma is egyedülálló ékessége a magyar fővárosnak. Ahogy John Lukacs történész fogalmaz: „Budapest delelőjén volt. A nyár vágtatott az égen és a szívekben. Idegenek, ha ellátogattak ide, Európának ebbe az ismeretlen zugába, Bécstől keletre, ámulva nézték a modern nagyvárost, első osztályú szállodákkal, táblaüveg kirakatokkal, villamosközlekedéssel, jól öltözött férfiakkal és nőkkel, és a világ legnagyobb parlamentépületével.”
A Magyar Nemzeti Galéria mutatja be Magyarországon először a német Brück & Sohn képeslapkészítő cég 1903 és 1912 között készült városfényképeit, amelyeken az emblematikus épületek mellett nemegyszer kis utcai történetekben bukkannak fel a nagyvárosi hétköznapok. (A másik kiállított anyag a svájci származású budapesti építési vállalkozó, lelkes hobbifotós, Schoch Frigyes térhatású sztereoképeiből állt össze, amelyeken privát nézőpontból bontakozik ki a világvárossá érő Budapest.) A korabeli fotókon látható épületek, helyszínek egy része mára jelentősen átalakult, vagy – fájdalmasan sok esetben – megsemmisült a háborús pusztításban.
Sok tényezőnek kellett együtt állnia ahhoz, hogy elkészülhessen ez a most először bemutatott fényképanyag, amelyen a város 120 évvel ezelőtti állapotát láthatjuk viszont. Elsősorban Budapestnek kellett nemzetközileg is vonzó várossá válnia. Az 1867-es osztrák–magyar kiegyezésnek, illetve a Buda, Pest és Óbuda 1873-as egyesítése utáni fél évszázados békeidőszak prosperitásának, a polgári állam- és jogrendszer kiépülésének, a korszerű közegészségügy és közoktatás kialakulásának köszönhetően Mátyás király kora óta először közelítette meg az ország, s azon belül is elsősorban a fővárosa, Budapest a nyugat-európai fejlettséget. Felgyorsult az urbanizáció, elképesztő méretű városrendezés indult meg a fővárosban, kiépültek olyan ikonikus városelemek, mint az Andrássy út vagy a Nagykörút, és létrejött egy európai rangú közintézményrendszer. Budapest kiterjedése negyedszázad alatt megkétszereződött, az épületek átlagmagassága is megugrott, lakossága pedig – amerikaias tempóban – háromszorosára duzzadt. A magyar főváros globálisan is innovatív helynek számított: az 1903-ban átadott Erzsébet híd például a világ legnagyobb nyílású közúti lánchídja volt huszonhárom éven át. A város 400 kávéházában pezsgett az intellektuális élet.
Kis képeslaptörténet
1869. október 1-jén a világon elsőként az Osztrák–Magyar Monarchia postáin vezették be a levelezőlapot, amely elsöprő sikert aratott és hamarosan 140×90 mm-es mérettel nemzetközileg is szabványosították. Nemsokára megjelentek az illusztrált képeslapok is, a legegyszerűbbek már 1870-ben.
A fényképes lapok a 19. század legvégén jelentek meg, ehhez szükség volt a fotók nyomdai sokszorosíthatóságára, a nagy példányszámok gyors nyomtatását lehetővé tevő fotólitográfia- és a fénynyomat-eljárások elterjedésére. A tömegesen előállított lapok fotósai alkalmazott megrendelést teljesítettek, ezért nevüket legtöbbször nem tüntették fel, így az itt látható képek esetében sem ismerjük a kilétüket.
A századfordulóra egyértelműen a német nyomdaipar gyártotta a legtöbb képes levelezőlapot: 1899-ben kb. 1,75 milliárd képeslapot nyomtattak világszerte, ebből 880 milliót Németországban. A magyar piacon 20-25 millió képeslapot forgalmaztak, amelynek több mint a fele osztrák és főként német importból származott.
A képes levelezőlapok aranykora éppen Budapestével esik egybe, azaz a századforduló és az első világháború közé tehető, még a modernebb kommunikációs eszközök – mint például a telefon – széles körű elterjedése előtt.
A képeslap sikertörténetéhez szükség volt a dualizmus korában felívelő polgáriasodással egyre népszerűbbé váló idegenforgalomra is. Az ekkor kiépült több tízezer kilométernyi vasúthálózat egyik irányba a turistát, másikba a hazaküldött lapot tudta gyorsan, olcsón és megbízhatóan szállítani.
Ugyan a fotografálás olcsóbbá és egyszerűbbé vált, de továbbra is elég jól kellett érteni a fotótechnikához, ezért körülményes lett volna a családi nyaralást saját fotókon megörökíteni és így bemutatni az otthoniaknak. Erre elérhetőbbnek bizonyultak a képeslapok: az utazók számára szinte kötelező volt egy-egy csinosabb lap hazaküldése. Sokan gyűjteni kezdték a képeslapokat, albumokba rendezve mutogatták vendégeiknek az izgalmas tájakat.
Fontos összetevője még a képeslapok sikerének, hogy az általános népoktatást bevezető 1868-as törvény nyomán folyamatosan nőtt az írni-olvasni tudók aránya. Jól illusztrálja ezt a folyamatot, hogy amíg 1880-ban 22 millió levélküldeményt érkeztettek a budapesti posták, addig 1910-re ez a szám az ötszörösére, 117 millióra ugrott, azaz sokkal nagyobbat nőtt, mint a megháromszorozódó lakosságszám.
Szükség volt tehát e képanyag megszületéséhez a szabványos levelezőlapok megjelenésére, a postaszolgálat gyorsulására és olcsóbbá válására, a közlekedési eszközök fejlődésével és a polgáriasodással megerősödő idegenforgalomra, a fotók sokszorosíthatóságára, az analfabetizmus visszaszorítására és Budapest rohamos fejlődésére is, amelynek köszönhetően felkerült olyan német képeslapgyártók horizontjára, mint a Brück & Sohn.
A porcelánjáról híres németországi Meißen kisvárosában 1793-ban alapították a Brück & Sohn néven felfutott képeslapgyártó céget, amely a Brück család hét generációjának vezetésével egészen 2019-ig, azaz 226 éven át töretlenül működött – kikerülve a keletnémet államosítást is. A Brück & Sohn sok német város mellett Budapestről is készített képeslapokat, amelyeket a magyar fővárosban működő üzleti partnere, Arthur Taussig forgalmazott.
A Brück & Sohn fennállása alatt 17 ország 1300 helységéről 33.333-féle képeslapot készített. Akadtak olyan lapjaik is, amelyeket ötven éven keresztül változatlan formában értékesítettek.
A cég archívumában lévő 20 ezer üvegnegatívot és síkfilmet a drezdai Deutsche Fotothek 2005-ben vásárolta meg, és 2018-ban mindet digitalizálta is. A képekre a Fortepan digitális fotóarchívum szerkesztői így bukkanhattak rá.
A Brück család a családi archívumban lévő 33 ezer képeslapot 2016-ban feltöltötte a Wikimedia Commonsra, hogy bárki szabadon kutathasson közöttük.
A fennmaradt fotónegatívok a képeslapgyártás köztes állapotát mutatják, amikor a retusőrök már eltávolították az eget a fotókról, hogy helyet csináljanak a feliratok és a díszítések számára. Az egek kiretusálására az akkor használatos, úgynevezett hosszúcímzésű lapoknál azért is volt szükség, mert a hátlapjukra csak a címzés kerülhetett, így az üzenetet a képes oldal szabad felületeire, vagyis sokszor a retusált égrészletekre lehetett bepréselni.
A századfordulón a képeslapok főként a modern, épphogy elkészült épületeket ábrázolták. Ma, száz év után, legtöbbször még mindig azt a Budapestet választjuk fényképeink hátteréül, amelyet a Brück & Sohn fotóanyag képein is láthatunk: a 150 éves magyar főváros első aranykorát idézzük meg.
A hosszú 19. századként emlegetett 1815-től 1914-ig tartó időszak végén járunk, amikor Európában viszonylagos béke uralkodott és nem voltak világméretű háborúk. A 19. század végi rohamos fejlődés a 20. század első évtizedére mérséklődött, már érződtek a hamarosan az egész világot átható feszültségek, de fényképeink alanyai még a vihar előtti csendben sétálnak a teljes fényében pompázó ifjú európai metropolisz utcáin.
A 20. század eleji Budapestet ábrázoló képeslapokat már ismertük korábban is, de a most megtalált német negatívanyagnak köszönhetően végre melléjük kerülhetnek a nagy méretű, részletgazdag nagyítások is. Budapest egyesítésének 150. évfordulója alkalmából ragadjuk meg az alkalmat és utazzunk vissza a közelgő káosz előtt békésen nyüzsgő, ifjú metropoliszba!
Boldog születésnapot, Budapest!
Képrejtvény
A félezer budapesti képeslap közül egyedül a Brück & Sohn számozása szerinti #5461-es számú készítési helye ismeretlen. Egy határozottan nem városias jelenetet látunk az 1904-es datálású lapon, amely – ha hihetünk a feliratnak – valahol Budapesten mutatja a Duna-parton fürdőket.
Szávoszt-Vass Dániel, a Dunai szigetek blog szerzője szerint a kép készülhetett volna a főváros északi részén, a Palotai-sziget környékén, de ez ekkor még Újpest néven külön település volt, úgyhogy akkor valószínűleg ezt tüntették volna fel a lapon. A soroksári ágnál lehet még ilyen keskeny a Duna. Ha van tippje a kép készítésének helyére, akkor írja meg a Fortepan megfejtések fórumba az ötletet alátámasztó érveléssel együtt!
Írta és a képeket válogatta: Virágvölgyi István | A képaláírásokat írta: Török András
A Heti Fortepan blog a Capa Központ szakmai együttműködésével valósul meg. Az eredeti cikk ezen a linken található: https://hetifortepan.capacenter.hu/bruck-und-sohn
Ha van olyan családi fotója, amit felajánlana a Fortepan számára, akkor írjon a fortepan@gmail.com e-mail címre!
Ezt a cikket Creative Commons Nevezd meg! – Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi (CC BY-ND 4.0) licensz alatt tesszük közzé, azaz forrásmegjelölés mellett szabadon átvehető, de nem átdolgozható (részletek a blog impresszumában.)
A cikkben szereplő képek teljes felbontású verzióját erről a linkről lehet egyben letölteni.
Észrevételeit a hetifortepan@capacenter.hu e-mail címre írhatja meg.