Kategória Heti Fortepan cikkek

Nem szeretem, ha fényképeznek – Fáy Miklós írása a kamerának pózoló Fortepan képek apropóján

Csak azt nem tudom megmondani, hogy elsősök voltunk-e vagy másodikosok. De az biztos, hogy a Deák téri általános iskolába jártunk, furcsa módon a Sütő utcába, úgyhogy éppenséggel járhattunk volna a Sütő utcai általános iskolába, de valamiért ragaszkodtak a Deák térhez. Minden évben volt osztályfényképezés, ennek fogalmam sem volt, hogy mi lehetett az értelme, de szépen fölállítottak minden osztályt a tornateremben elhelyezett padokra. Vagyis volt, aki ült, volt, aki állt, hogy kialakuljon a lépcsőzetes elhelyezkedés, mindenkinek látható legyen az arca. El lehet képzelni, hogy a harmadik osztály után milyen lelkiállapotban voltak a fényképészek…

Tovább

Gyalogszerrel a városban – A járdákra visszaszorított közösségi élet

Az emberi mozgás, közlekedés alapértelmezett formája a gyaloglás. A városok évezredes történetében a közélet az utcákon, tereken, „közeli helyeken” zajlott, magától értetődő volt ezek szabad és teljes körű használata. A 20. századi modernizmus a városok gyaloglásra, sétálásra, találkozásra alkalmas „nappalijának” számító közterületeit kizárólagos közlekedési folyosókká és garázzsá alakította. Bereczky Ákos mikromobilitási szakértő írása.

Tovább

„Hogyan lehet józan ésszel ilyesmit kitalálni” – A háború és a magyar kórházvonatok egy doni fotós fényképein

A II. világháborús keleti frontról 12 vöröskeresztes vonat hozta haza százával, ezrével a magyar sebesülteket, miközben a szerelvények maguk is ki voltak téve a folyamatos támadásoknak. Egy szabolcsi főhadnagy, a hadtáposként szolgáló Reményi József képein nemcsak a kórházvonatok kevéssé ismert valósága elevenedik meg, de a megszállók és a helyi lakosság kapcsolata és a zsidó munkaszolgálatosok sorsa is láthatóvá válik. Háború egy segíteni akaró kisember perspektívájából.

Tovább

Nagyvárosi kutyakaland – A városi ebtartás története archív fényképeken

A budapesti kutyatartásról szóló kiállítás nyílt a Kiscelli Múzeumban, ami kezdődhetne akár a rómaiakkal is. Merthogy Aquincumból előkerült kutyaábrázolásokat is bemutatnak az egykori kolostor pincéjében, de korántsem ezek a legöregebb műtárgyak, vannak például csontleletek az őskorból is. Meg amúgy mindenféle, igen régi kutyás emlék: sokszáz éves kályhacsempék és még öregebb kutyaürülékek. Persze a tömeges budapesti kutyatartás valódi története a nagyváros születésével kezdődik, amely – szerencsénkre – majdnem egybeesik a fényképezés születésével.

Tovább