Hatalmas víziélet lehetett a század első felében Győrben, ezt bizonyítják Nagy József fotóriporter fényképei is. Az evezés máshol is nagy népszerűségre tett szert a harmincas évekre az országban, nem csoda hát, hogy a folyók városában is egymást érték a csónakházak. A bámészkodók a legkülönbözőbb vízi járgányokat csodálhatták meg a négy folyó bármelyikének partjáról: Mosoni-Duna, Rába, Rábca, Marcal, evezni mindenhol lehet.
Kategória adományozóinkról és szerzőinkről
„Hogyan lehet józan ésszel ilyesmit kitalálni” – A háború és a magyar kórházvonatok egy doni fotós fényképein
A II. világháborús keleti frontról 12 vöröskeresztes vonat hozta haza százával, ezrével a magyar sebesülteket, miközben a szerelvények maguk is ki voltak téve a folyamatos támadásoknak. Egy szabolcsi főhadnagy, a hadtáposként szolgáló Reményi József képein nemcsak a kórházvonatok kevéssé ismert valósága elevenedik meg, de a megszállók és a helyi lakosság kapcsolata és a zsidó munkaszolgálatosok sorsa is láthatóvá válik. Háború egy segíteni akaró kisember perspektívájából.
A szabadság mint főfoglalkozás – Gyulai Gaál Krisztián operatőr nonkonformista életének jól komponált fényképei
Nyugat-európai nagykörút egy felcicomázott kis Renault-val, koncertek, barátok a kádári Magyarországon, a fiatal értelmiség a lázadás, maradás és disszidálás gyötrései között: a napos oldal egy nonkonformista motoros fényképein a Fortepanról.
Olcsó menü a luxuséttermekben és szovjet katonákat dicsőítő színházi darabok – Így látta Magyarországot 1960-ban Harrison Forman amerikai fotográfus
Harrison Forman amerikai fotóriporter mindössze négy évvel a szabadságharc vérbe fojtása után érkezett Magyarországra, ám mind a képein, mind a jegyzeteiből inkább sejlik fel a szovjet blokk legvidámabb barakkjának képe, mint a frissen eltaposott nemzeté.
Ungváry Rudolf: „Realistának túl avantgardok voltak, posztmodernnek most túl realisták az írásaim”
’56-os szerepvállalása miatt megjárta a kistarcsai internálótábort, majd diákfelkelő múltja után gépészmérnöki karrierje másodjára is derékba tört, amikor kényszerből megkésett diplomázása után azonnal felmondott mérnöki állásából. Íróként és hobbifényképészként is dokumentaristának vallja magát, élete egyik legnagyobb szégyenének apja antik kameráinak szemétre dobását tartja. Bár önmagának ebben nem keres mentséget, felnőtté válása kezdetét 65 éves korára teszi. Kalandos és társadalmi rétegeken átívelő életútjáról a magát svájci édesanyja révén lélekben svájcinak valló, az államszocializmusban a szamizdat irodalmárok legbelső köreihez tartozó, polgári szakmáját tekintve gépészmérnök, de már a Kádár-korszakban is szabadúszó értelmiségiként élő Ungváry Rudolf szépíró, publicista mesél gyerekkorától készített fényképein keresztül, amelyek közül kétszáz nemrég került fel a Fortepanra. Ungváry saját elmondása szerint a képanyag legfeljebb a fele annak, ami a családjuk birtokában lévő második kerületi otthonában katalogizálásra vár. A most 86 éves mérnök-irodalmárral ebben a különleges atmoszférájú második kerületi lakásban beszélgettünk.