Kategória adományozóinkról és szerzőinkről

Fényből grafitba – Fotográfia és animációs film násza Orosz István életművében

Még ha szerves része is az animációsfilm-készítés folyamatának, kevés szó esik arról a szerepről, amit a fotográfia tölt be az animációs filmek születésében. Pedig Orosz István grafikusművész Fortepan archívumnak adományozott felvételeiből egy egész életmű története bontakozik ki.

Tovább

Családtörténet az osztályharc árnyékában – Egy nemesi származású HÉV-kalauz képei az államszocializmusból

Apa kalauz a még létező törökbálinti HÉV vonalon, anya a baromfifeldolgozóban dolgozik, de otthon opera szól, és ha vendégek jönnek, előveszik a családi porcelánt. Kifelé próbálnak láthatatlanok lenni, de nem egy átlagos munkáscsalád: Belházy és felesége, született Budaházy, két ipszilonos, budai középnemesi származék deklasszálva az ötvenes években, meghúzva magát a proletarizált masszában. Élni, ahogy lehet: egy polgári család képei az államszocializmusból.

Tovább

Unokáink látni fogják? – Ráday Mihály városvédő öröksége

Operatőr, rendező, tévés szerkesztő. Leginkább így emlékezett meg július 16-i halála után Ráday Mihályról a magyar sajtó, hiszen hivatalosan ez volt a munkája. Ugyanakkor az egész ország úgy ismerte őt, mint a magyar műemlékvédelem megkerülhetetlen alakját. A köztiszteletet azzal a rengeteg munkával vívta ki, amellyel nem csak közvetlenül mentette épített örökségünket, de közvetve is. Műsorain, könyvein több generáció nőtt fel, akiknek ma már természetes a műemlékvédelem ügye. Ráday Mihály számos képet adományozott a Fortepannak, most azonban nem csak az ő fotóiból válogattunk, inkább azokból az ügyekből szeretnénk felvillantani néhányat, amelyekért sikerrel harcolt, vagy amelyek ma is épp olyan aktuálisak, mint harminc-negyven évvel ezelőtt.

Tovább

Csodatévő bakonyi levegő – Gyermeküdültetés a farkasgyepűi erdei iskolában

Tengerszint feletti 402 méteres magasság, sűrű erdő, óriási fák árnyékolta úttalan utak, csörgedező patakok, százados, mély csend: a Bakonyban fekvő, néhány száz lelket számláló Farkasgyepű nyugalmát hosszú időn át legfeljebb a bakonyi betyárok zavarták meg néha. Az 1920-as évek végén aztán gyerekzsivaj vegyült a csendbe: a környék különösen jó, gyógyító hatású levegője miatt erdei iskolát építettek ide, ahol nehéz sorsú és beteges gyermekek kaptak lehetőséget arra – legalább pár hét erejéig –, hogy testileg és szellemileg is jól érezzék magukat.

Tovább

A gasztroújságírók őse – Az Ínyesmester álnéven imsertté vált Magyar Elek története

„Előfordult, hogy az iskolából is elkéstem, oly soká bámultam az ínycsiklandó kirakatot” – írta régi belvárosi fűszerboltok és a kenyérben sült sonka iránt mélázva a mester, aki úgy lett egymást követő nemzedékek gasztroirodalmi főcsiklandozója, hogy maga nem főzött, és valódi nevét is inkább csak rajongói ismerik.

Tovább