Az idei év során 115 adományozótól került fel 14 ezer fénykép a Fortepan digitális fotóarchívumba, közöttük például Nagy Józseftől, aki a győri vízi életet dokumentálta a ’30-as években, Horváth József híradós operatőr pedig haditudósítóként készített kiváló fényképeket, Faragó György az ötvenes-hatvanas években sportriporterként dolgozott, de éveken át fotózott üzlet- és áruházbelsőket, reklám- és termékfotókat is. Fontos szerzőnk, Bojár Sándor fotóriporter újabb fotói kerültek fel az oldalra a ’70-80-as évek autós világából. Az idén 70 éves FŐMTERV (Fővárosi Mélyépítési Tervező Vállalat) azon kevés szocialista nagyvállalat egyike, amely még ma is létezik, gondosan megőrizte és a Fortepanon keresztül meg is osztotta dokumentációs célú fotóarchívumát. Visszatekintésként pedig következzen 30 kedvencünk a 14 ezer 2022-ben feltöltött Fortepan fotóból.
Kategória Heti Fortepan cikkek
Kitalálja, hol járunk? – Nem költői a kérdés: mi sem tudjuk!
Minden év végén a Fortepan arra kéri olvasóit, hogy segítsenek megfejteni az oldalon lévő képek háttértörténetét. Most is olvasóinkhoz fordulunk és kérjük, segítsenek felfejteni az alábbi képeken látható részletek alapján, hogy vajon hol készültek a képek, kit-mit ábrázolhatnak.
Böjti eledelből karácsonyi lakoma – Így tűnt el a hal a magyar gasztronómiából
A magyarok a 20. században annyira kevés halat ettek, hogy az egy főre jutó éves átlagfogyasztás még dohányból és alkoholból is több volt. A böjti eledelből az 1960-as évektől lett karácsonyi lakoma, annak ellenére, hogy az állampárt akkoriban nemigen támogatta a keresztény szimbólumok népszerűsítését.
Egy lépést sem kalap nélkül – A kreativitás és a fantázia terepe a fejünk tetején
Barett, bányászsapka, csákó, turbán, fez, kipa, matrózsapka, borsalino, usánka, tiara. És száz és száz más modell, olyanok, amilyenekről nem is igen hallottunk. Rég nem csak az időjárás ellen védekezünk velük. Az identitásunkat, a hovatartozásunkat, a különcségünket, a kreativitásunkat próbáljuk meg kifejezni. Ezt mutatják azok a beállított, „műtermi” képek is, ahol a szereplők ragaszkodnak a fejfedőjükhöz. A hiábavalóságát pedig az, hogy a sapkánkat szoktuk a legtöbbször elveszíteni – mintha mégsem abban hordoznánk az identitásunkat…
Nem szeretem, ha fényképeznek – Fáy Miklós írása a kamerának pózoló Fortepan képek apropóján
Csak azt nem tudom megmondani, hogy elsősök voltunk-e vagy másodikosok. De az biztos, hogy a Deák téri általános iskolába jártunk, furcsa módon a Sütő utcába, úgyhogy éppenséggel járhattunk volna a Sütő utcai általános iskolába, de valamiért ragaszkodtak a Deák térhez. Minden évben volt osztályfényképezés, ennek fogalmam sem volt, hogy mi lehetett az értelme, de szépen fölállítottak minden osztályt a tornateremben elhelyezett padokra. Vagyis volt, aki ült, volt, aki állt, hogy kialakuljon a lépcsőzetes elhelyezkedés, mindenkinek látható legyen az arca. El lehet képzelni, hogy a harmadik osztály után milyen lelkiállapotban voltak a fényképészek…