Kategória szerzői írások

Sittrizsa – Rév Júlia és Orosz István írása Urbán Tamás börtönfényképei apropóján

Kisztihand, kezitcsokoládé. Azt a fazont mondjam a fotón? Az okostojást? Hogy miket kérdezett? Ugye nem azért érdekel, mert bejön neked?… Tutira nem? Na jó, azért én is sejtettem. Nyugi, nem kell elárulnod, nem akarlak szívatni, hogy miért fontos. Nem izgat az se, mire használod. Tényleg nem. Csak előbb potyenkázz… érted ugye… így szokás… csöngesd ki a lóvét.

Tovább

Óda a hűlt helyekhez és a részletekhez – A Fortepan legkorábbi Pest-Budán és Budapesten készült képei

Budapest Mátyás utáni újabb aranykora a közmegegyezés szerint a millennium és az első világháború közé esett. Sok szó esett róla, számtalan tudós és irodalmi feldolgozás tartja elevenen e korszak emlékét. Sok képeslap is megmaradt ebből a korból. Még a meisseni Brück und Sohn cég is több száz féle lapot árult ama kor Budapestjéről. De milyen volt a város a millennium és a nagy bontások előtt? Ez a poszt olyan képek közül válogatott, amelyek azt az állapotot mutatják. Amely néha sok évtizedek óta mit sem változott. Török András várostörténész írása.

Tovább

Amikor nem fényképezünk – Barnás Ferenc írása Fortepan képek apropóján

Amikor nagy bajban vagyunk, legtöbben nem vesszük kezünkbe a kamerát. Nem rögzítjük a fájdalmat, a szenvedést, a félelem keltette iszonyatot az arcon, hogy a szélsőséges eseteket ne is említsük. Az élet sötétebbik oldalát nem szívesen nézzük. Ha mégis elénk tárul, elfordítjuk a fejünk, lesütjük a szemünk. Ha nem látjuk, akkor nincs. A lelki nyugalmunkat ne zavarják meg! Épp elég problémánk van. A problémáinkat ne tetézzük. Egyébként is félünk az olyan felvételektől, amelyeken a „csúnya”, a rút, a rettenet, az elborzasztó a meghatározó vizuális elem.

Tovább

Nem szeretem, ha fényképeznek – Fáy Miklós írása a kamerának pózoló Fortepan képek apropóján

Csak azt nem tudom megmondani, hogy elsősök voltunk-e vagy másodikosok. De az biztos, hogy a Deák téri általános iskolába jártunk, furcsa módon a Sütő utcába, úgyhogy éppenséggel járhattunk volna a Sütő utcai általános iskolába, de valamiért ragaszkodtak a Deák térhez. Minden évben volt osztályfényképezés, ennek fogalmam sem volt, hogy mi lehetett az értelme, de szépen fölállítottak minden osztályt a tornateremben elhelyezett padokra. Vagyis volt, aki ült, volt, aki állt, hogy kialakuljon a lépcsőzetes elhelyezkedés, mindenkinek látható legyen az arca. El lehet képzelni, hogy a harmadik osztály után milyen lelkiállapotban voltak a fényképészek…

Tovább