Budapest Mátyás utáni újabb aranykora a közmegegyezés szerint a millennium és az első világháború közé esett. Sok szó esett róla, számtalan tudós és irodalmi feldolgozás tartja elevenen e korszak emlékét. Sok képeslap is megmaradt ebből a korból. Még a meisseni Brück und Sohn cég is több száz féle lapot árult ama kor Budapestjéről. De milyen volt a város a millennium és a nagy bontások előtt? Ez a poszt olyan képek közül válogatott, amelyek azt az állapotot mutatják. Amely néha sok évtizedek óta mit sem változott. Török András várostörténész írása.
Kategória szerzői írások
Férfitekintet – Durica Katarina írása Fortepan képek apropóján
Én voltam a negyvennyolcadik. Reggel ezt a számot kaptam. Nem érkezési sorrendben osztották, mert a lány, akivel korán reggel, a zárt ajtó előtt együtt toporogtunk a tízest kapta. Ő a tízest, én a negyvennyolcat. Igyekeztem nem arra gondolni, hogy ő biztos protekciós és az egész meg van bundázva…
Amikor nem fényképezünk – Barnás Ferenc írása Fortepan képek apropóján
Amikor nagy bajban vagyunk, legtöbben nem vesszük kezünkbe a kamerát. Nem rögzítjük a fájdalmat, a szenvedést, a félelem keltette iszonyatot az arcon, hogy a szélsőséges eseteket ne is említsük. Az élet sötétebbik oldalát nem szívesen nézzük. Ha mégis elénk tárul, elfordítjuk a fejünk, lesütjük a szemünk. Ha nem látjuk, akkor nincs. A lelki nyugalmunkat ne zavarják meg! Épp elég problémánk van. A problémáinkat ne tetézzük. Egyébként is félünk az olyan felvételektől, amelyeken a „csúnya”, a rút, a rettenet, az elborzasztó a meghatározó vizuális elem.
Nem szeretem, ha fényképeznek – Fáy Miklós írása a kamerának pózoló Fortepan képek apropóján
Csak azt nem tudom megmondani, hogy elsősök voltunk-e vagy másodikosok. De az biztos, hogy a Deák téri általános iskolába jártunk, furcsa módon a Sütő utcába, úgyhogy éppenséggel járhattunk volna a Sütő utcai általános iskolába, de valamiért ragaszkodtak a Deák térhez. Minden évben volt osztályfényképezés, ennek fogalmam sem volt, hogy mi lehetett az értelme, de szépen fölállítottak minden osztályt a tornateremben elhelyezett padokra. Vagyis volt, aki ült, volt, aki állt, hogy kialakuljon a lépcsőzetes elhelyezkedés, mindenkinek látható legyen az arca. El lehet képzelni, hogy a harmadik osztály után milyen lelkiállapotban voltak a fényképészek…
Zajszótár (töredék) – Grecsó Krisztián írása „hangos” Fortepan fényképek apropóján
Hangot fényképezni olyan, mint hangokról írni – párhuzamos képtelenségek. És lám mégis, itt ez a csinos Fortepan-válogatás, csurig van ismerős zajokkal, a bőrünkön érezzük a ritmust. Az ütemes taps rémületét, a sírás csuklását, a párnacsata alatt a tollnemű (van még, aki e szomorú, méltán elfeledett szót ismeri?) tompa puffogását, a jajgató nevetés zakatolását, a stadionnyi ember zúgását, a gépkalapács hörgését, ahogy végre megadja magát a beton.
Ezekből a zajokból áll az életünk, a múltunk, a tengő-lengő, vergődő napjaink spontán filmzenéje ez.