„Mindannyian hozhatunk döntéseket a természet megóvása, az éghajlatváltozás lassítása, a bolygó védelme érdekében” – áll az ENSZ Fenntartható Fejlődési Célok programjában, amely rövid kivonatban konkrét ajánlásokkal buzdít cselekvésre „egy egészséges bolygóért”. A programpontok túl sok újdonságot nem tartalmaznak, és nem is hardcore környezetvédőknek szólnak, de összeszedett és tömör formában mégis hatásosak. A műfajból adódóan itt nem elemzik a helyzetet és nem dörgölik az orrunk – az emberiség orra – alá, hogy a megoldandó problémák nagy részét mi magunk okoztuk, akinek füle van rá, hallhatta már éppen elégszer.

Az alacsony szén-dioxid-kibocsátású életmódra tett javaslatokon tűnődve érdekes lehet kinyitni a családi fotóalbumot / a Fortepan oldalát is. Elmerenghetünk rajta, hogy a mai gondjaink jórészével évtizedekkel ezelőtt még nem kellett foglalkozni, vagy hogy az ENSZ-ajánlásokban a déd- és nagyszüleink mindennapos tevékenységei is visszaköszönnek, a gyaloglástól az újrahasznosításon át a dolgok megjavításáig. Úgy tűnik, akad közöttük olyan, amit ma érdemes bemutatni, elmagyarázni vagy szexivé tenni a fiatalabb korosztályoknak.

Repülővel persze nem járhattak gyakran az elődeink, és hetekig tartó hőkupoláról sem hallhattak (bár a légkondit minden bizonnyal ők is bekapcsolták volna a maguk júliusaiban, ha rendelkezésükre áll akkoriban), de nekünk olyan problémák is a fejünkre nőttek, amelyeket a generációkkal előttünk éltek nem is igen értenének. Az autóval boltba járástól a világ másik végén eltöltött pár napos üdüléseken és a nyakló nélküli fogyasztáson át a szárítógépezésig sok mindent el kellene nekik magyarázni.

A napokban zajlik az ENSZ Közgyűlés 81. ülésszakának magas szintű általános vitája New Yorkban. A megbeszélések homlokterében a globális klímaakció, a fenyegető tengerszint-emelkedés állnak. A magyar államfő épp cikkünk megjelenésekor kap szót a közgyűlésen. Mi addig emeljünk ki pár gondolatot az említett ENSZ-ajánlásokból.