1955 #127788 Fotó: Fortepan / Bauer Sándor

Mezőgazdaság a fővárosban

Kótya-vetye és grillcsirkézés az országos mezőgazdasági vásárokon

A vásárok rengeteget változtak az elmúlt néhány ezer évben, de abban talán egy sem volt kivétel, hogy összekapcsolták az üzletkötést a szórakozással. A modern vásárok története is vagy kétszáz éve kezdődött, de a hagyománnyal a huszadik században sem szakítottak. A Fortepanról ezúttal az egyik legismertebb szakkiállítás, az országos mezőgazdasági vásár képeiből válogattunk. A neve sokat változott az idők alatt, mint ahogy a rendezvényen megjelenő állatok, gépek, épületek és politikusok is. Sok minden azonban szinte a kezdetek óta ugyanolyan, némelyik fotóról talán meg se mondanák, mikor készült.

Széchenyi István nevéhez rengeteg fejlesztés kötődik, amiket rendre tanulunk is az iskolában: hajózástól az Akadémiáig, Lánchídtól a lóversenyzésig. Ám azt csak ritkán emlegetik, hogy a mezőgazdasági vásárok is sokat köszönhetnek neki. Az általa alapított Lófuttató Társaságból nőtt ki ugyanis a Magyar Gazdasági Egyesület, mely az első komoly mezőgazdasági vásárokat rendezte.

1939 #134590 Fotó: Fortepan/Album018

Ezek a nevüknek megfelelően eleinte főleg az adás-vételről (korabeli kifejezéssel kótya-vetyéről) szóltak. Később egyre jobban előtérbe kerültek azok az üzletek, amelyeknek a tárgya nem is volt ott a helyszínen, legfeljebb egy mintapéldány belőle. Mind többen érkeztek csak azért, hogy tájékozódjanak, képben legyenek, kapcsolatokat építsenek. Az egyre nagyobb mezőgazdasági vásárokat eredetileg az egyesület birtokában levő, Üllői úti Köztelken rendezték, ahol idővel a szervezet székháza is felépült. Ez az épület, ugyan a felismerhetetlenségig átalakítva, de ma is áll, nevét pedig a Köztelek utca őrzi.

Az ekkor 20 éves Magyar Szövetkezeti Központok Áruforgalmi Részvénytársasága, a Futura pavilonja 1939-ben. #58258 Fotó: Fortepan / Jurányi Attila

Az első igazán nagy tenyészállatvásárt 1881-ben rendezték, ezt tekintik a mai Országos Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Vásár ősének, a számozásában ez az első (jelenleg a 79. OMÉK-nél tartunk). Helyszíne a ferencvárosi marhavásártér volt, mely akkoriban jelentős szerepet játszott Budapest és az ország életében, még saját vasútállomása is volt. Emlékét a közelmúltban lerombolt Közvágóhíd őrizte sokáig.

1954 #96325 Fotó: Fortepan / Kotnyek Antal / Ráth Károly
1939 #134592 Fotó: Fortepan/Album018
Az ohati állami gazdaság Kormos nevű bikája #96318 Fotó: Fortepan / Kotnyek Antal / Ráth Károly

Ezután a Keleti pályaudvar melletti Tattersal (a mai Nemzeti Lovarda) területe adott otthont a vásároknak, míg végül 1912-ben mai helyére költözött: a Lóversenytér és az Albertirsai út kanyarulata közé. Korabeli légi felvételeken látható, hogy azóta sokat változott a környék, például a versenypálya sokkal kisebb lett, levágott „holtága” viszont ma is látszik. A kiállítási terület viszont nagyjából már akkor is a mai volt.

1959 #109608 Fotó: Fortepan / Bauer Sándor
1954 #21769 Fotó: Fortepan / Kotnyek Antal / Ráth Károly

Joggal gondolhatnánk hát, hogy a vásár „hazatért” a lósport mellé, ahonnan Széchenyi idejében indult, de valójában ezek az állatok nem igazán játszottak fontos szerepet a tenyészállatvásárokon. Egyrészt, mert a katonasághoz tartoztak, másrészt komoly saját szakmai vásáraik voltak. Később pedig azért nem rúgtak labdába (legfeljebb szó szerint, a látványos bemutatókon), mert a lovakat felváltották a gépek, amelyek szinte már a kezdetektől szereplői voltak az ilyen rendezvényeknek.

1954 #96310 Fotó: Fortepan / Kotnyek Antal / Ráth Károly
1955 #127708 Fotó: Fortepan / Bauer Sándor
1956 #127957 Fotó: Fortepan / Bauer Sándor

Az első világháború alatt ugyan kényszerpihenő következett, de az újraindult vásáron egyre több mindennel találkozhattak az érdeklődők: megjelent a halászat, a vadászat, a növénynemesítés, a borászat, az erdészet… na és a városi közönség is! Az eseményen egyre több olyan programot szerveztek, ami kifejezetten a laikus – a mezőgazdaságra valami egzotikumként tekintő – tömegeknek szólt, a kutyakiállítástól a borkóstolókon át a lovasmutatványokig. 1929-ben kifejezetten a mezőgazdasági vásárra fektették le az idevezető villamossíneket. Időszaki járatok egészen a kilencvenes évek közepéig működtek, feltámasztásukról pedig – különböző útvonalakon – folyamatosan szó van.

1962 #184861 Fotó: Fortepan / Inkey Tibor

A vásárváros közlekedési kapcsolataira később komolyabb tervek is készültek, főleg, miután a BNV is ideköltözött a Városligetből. Szó volt például arról, hogy a Népstadion (ma Puskás Ferenc Stadion) megállónál lenne egy leágazása a metrónak, amely megállna a vásárvárosnál, a végállomása pedig a Zalka Máté (a mai Liget) térnél lenne. Az utóbbihoz meg is épült az aluljárórendszer és egy felszíni építmény, amely évtizedeken keresztül a környék legrosszabb hírű helye volt, míg néhány éve be nem temették.

Horthy Miklós kormányzó és felesége a lovaspálya nagytribünjén 1939-ben. #177308 Fotó: Fortepan / Bojár Sándor

Az olyan rendezvények, ahol sok az ember, mindig is vonzották a politikusokat. A két világháború között Horthy és Teleki is fontosnak tartotta, hogy megjelenjen a mezőgazdasági vásárokon. A kommunistáknak pedig, ha lehet, ez még inkább elengedhetetlen volt. Meg kellett mutatniuk határon belül és kívül, hogy az ország fejlődik, gyarapodik, erős, és hogy a kollektivizálás milyen jól működik. A politikai üzenet természetesen az 50-es években volt a legerősebb.

Az 1955. szeptember 3-án tartott ünnepélyes megnyitó. #127715 Fotó: Fortepan / Bauer Sándor
Rákosi Mátyás kezet fog egy népviseletbe öltözött nővel, tőle balra Andropov szovjet nagykövet és He Dej-Csin kínai nagykövet, mögötte Apró Antal, jobbra Hegedűs András és Dobi István. #127711 Fotó: Fortepan / Bauer Sándor

Az 1955-ös vásár épületegyüttese már-már szimbolikusnak tekinthető. Muszáj volt követni a Szovjetunió által diktált szocilista-realista építészeti vonalat, de valódi épület felhúzására nem futotta, így maradt a hatalmas díszlet. Viszont ugyanezen a kiállításon mutatták be a nem sokkal korábban, hasonló stílusban megépült tiszalöki erőmű hatalmas modelljét, valódi folyóvízzel. Az 1960-as kiskörei víztározó makettje is valódi látványosság volt, de már jóval szelídebb méretben – jól mutatva, hogy addigra kicsit visszavettek a megalomániából.

Vízgazdálkodási bemutató, a Tiszalöki Vízlépcső kicsinyített mása 1956-ban. #127958 Fotó: Fortepan / Bauer Sándor
A Kiskörei Vízerőmű makettje 1960-ban. #91732 Fotó: Fortepan / UVATERV

Az 1956-os vásár megnyitójáról – kevesebb mint két hónappal a forradalom kirobbanása előtt – címlapján számolt be a Szabad Nép. Hosszan idézték Matolcsi János földművelésügyi miniszter elragadtatott szavait: „Az idei kiállításunkon bemutatkozó 240 állami gazdaság, 378 termelőszövetkezet, 22 gépállomás, 341 egyénileg gazdálkodó dolgozó paraszt által elért kiemelkedő termelési eredmények arról tanúskodnak, hogy teljes biztonsággal számíthatunk második ötéves tervünk megvalósításában a mezőgazdasági munkások, a termelőszövetkezeti és egyénileg gazdálkodó parasztok szorgalmára, szaktudására és odaadására.” Ezek után még kifejtette milyen jó, hogy ebben az évben is ötvenezren léptek be „önként” a termelőszövetkezetekbe, s hogy így „az ország szántóterületéből már 22,6 százalék a termelőszövetkezeti tagok kezén van”.

A Közúti Gépellátó Vállalat ceglédi üzemének pavilonja 1960-ban. #91758 Fotó: Fortepan / UVATERV
Az Élelmezésügyi Minisztérium Baromfiipari Mezőgazdasági Vállalatának gépesített baromfihízlaldája 1960-ban. #109615 Fotó: Fortepan / Bauer Sándor

 

Sokat változott a világ hetven év alatt. Akkor még egy politikus szónoklatába és egy napilap címlapsztorijába is belefértek olyan szövegek, hogy mondjuk „az idén a kiállításra hozott tehenek 300 napos termelési átlaga 6250 kilogramm tej, 3,9 százalék tejzsírral. A tej mennyisége átlagosan 1600 literrel több, mint az 1954-es kiállításon volt.”

A szocializmus későbbi évtizedeit aztán egyre inkább az összekacsintós, „én is közületek való vagyok” hozzáállás jellemezte, mikor egy-egy magasrangú politikus – olykor maga Kádár elvtárs is – a nép egyszerű fiaként megjelent a vásáron. A rendezvény pedig tökéletesen alkalmas volt arra is, hogy külföldi vezetőknek – mondjuk 1964-ben Titónak – mutassuk meg az ország „legjavát”.

Kádár János pártfőtitkár 1959-es látogatásakor. #57627 Fotó: Fortepan
Josip Broz Tito jugoszláv elnök (világos öltönyben) 1964. szeptember 15-én látogatott ki a vásárra. #177828 Fotó: Fortepan / Bojár Sándor

A gulyáskommunizmus egészen plasztikusan, gyakorlatilag szó szerint jelent meg a korabeli OMÉK-on: tömegével sütött csirkékkel, üzemszerűen csapolt sörökkel és ipari méretű kondérokkal, hatalmas pontyakvárium körül felszolgált halászlevekkel – mindehhez természetesen a „vendéglátós népviselet” dukált.

Mindez Bauer Sándor (1931–2009) hivatásos fotográfus fotóin körvonalazódik előttünk, akinek hátrahagyott negatív életművét egy Népszínház utcai mosókonyhából hoztuk el, ebből mintegy hat és félezer, 1943 és 1986 között készült kép került fel a portálra. Bauer 1957-től évtizedekig a Vendéglátás című lap munkatársa volt, nem volt olyan frissen épült vidéki SZOT-üdülő vagy bisztró, amit aprólékosan végig ne fényképezett volna.

1958 #112088 Fotó: Fortepan / Bauer Sándor

Ugyanakkor nem csak a méretek, hanem a termelés is egyre inkább iparivá vált. Ez nem a kommunizmus sajátja volt, az egész világ ebbe az irányba haladt. Nem véletlen, hogy a rendezvény nevéből 1970-ben kikerült a „tenyészállat” kifejezés, és a korszerű „élelmiszeripari” jelző foglalta el a helyét.

Innentől kezdve egyre nagyobb hangsúlyt kaptak a kész- és félkész élelmiszerek, vagy épp az új élelmiszerbolt-rendszerek bemutatása. Miközben a vásár valódi funkciója az üzletkötés, termékbemutatás, a gazdasági partnerek összekötése maradt, a korabeli fotók alapján a fő üzenet mégis a fesztiválhangulat sugárzása volt. Kimenni egy-egy ilyen vásárra a rendszerváltás előtt valódi családi program volt – aminek akkoriban jóval kevesebb alternatívája akadt, mint manapság.

Írta: Zubreczki Dávid | Képszerkesztő: Virágvölgyi István

A Heti Fortepan blog a Capa Központ szakmai együttműködésével valósul meg. Az eredeti cikk ezen a linken található: https://hetifortepan.capacenter.hu/omek

Ha van olyan családi fotója, amit felajánlana a Fortepan számára, akkor írjon a fortepan@gmail.com e-mail címre!

Megosztás itt: facebook
Megosztás itt: twitter
Megosztás itt: linkedin
Megosztás itt: email

Ezt a cikket Creative Commons CC BY-ND 2.5 HU (Nevezd meg! – Ne változtasd!) licensz alatt tesszük közzé, azaz forrásmegjelölés mellett szabadon átvehető, de nem átdolgozható (részletek a blog impresszumában.)

A cikkben szereplő képek teljes felbontású verzióját erről a linkről lehet egyben letölteni.

Észrevételeit a hetifortepan@capacenter.hu e-mail címre írhatja meg.