Hídavatás, kormányzói megtekintés, közkórház és lőtér, strandfürdő és a rászoruló családoknak épített telep: Kádár Antal, a város főmérnöke precízen dokumentálta a mezőváros fejlődését, megörökítve Cegléd fejlesztéseit az utcai vécéktől a tanyasi iskolákig Horthy alatt. Egy magyar kisváros a két világháború között.
Csak a mozgás volt állandó – A kortárstánc útja a múltba fagyott gulyáskommunizmusban
A Kreatív Mozgás Stúdióba (KMS) az 1980-as években táncoslegendák érkeztek a világ minden tájáról tanítani, miközben a műhely életre hívóinak művészi és tanítói tevékenységét a hivatásos táncművészet hazai színterein ignorálták. A KMS korabeli atmoszféráját október 21. és január 9. között a Mozgásban című kiállítás idézi meg a Budapest Galériában.
A Vöcsök, a Kópé, a Nemere és a többiek – A vitorlázórepülés (első) 100 éve Hármashatárhegyen
Egy szép fekvésű – és ideális légáramlatokkal büszkélkedő – reptér, amely látta talán az összes magyar tervezésű vitorlázó-repülőt, amelynek zöld füvét sokáig birkák tartották karban, és ahol a Malév és a mai légitársaságok több pilótájának a karrierje indult. A neve egybeforrt a magyarországi vitorlázórepüléssel, amelyet egy pontosan száz évvel ezelőtt megalakult sportrepülő klub honosított és szerettetett meg idehaza.
A kultúrházak aranykora – Tévénézőklub, bűvöskocka-verseny és lottósorsolás a művházakban
A „művház” mindenkinek mást jelentett. Egyeseknek a helyet, ahová néptáncolni vagy művészi tornára járt, másnak a fellépési lehetőséget az amatőr zenekarával, esetleg a szalagváltó, a lagzi vagy falunapi műsor helyszínét. A klubot, ahol lehetett kártyázni, bélyegeket cserélni, fotózni tanulni, számítógépet építeni vagy beszélgetést hallgatni egy olyan színésszel, aki a tévében is szokott szerepelni. A programok művelődési házanként változtak ugyan, de az kétségtelen, hogy generációktól függetlenül a legfontosabb közösségi terek voltak a huszadik század második felében.
Automaták és önkiszolgálók a szocializmusban – A bőség és hatékonyság illúziója a hiánygazdaságban
November 7-én nyílik meg a Rákóczi úti Mézes Mackó, benne Budapest első automata zenegépe, amiben a mulatság mindössze egy forintba kerül – számolt be 1956. október 22-én az újság az automatizáció terveiről. Rövidesen sor kerül az első teljesen automata-büfé felállítására is a Lenin körút sarkán, írták, ahol főtt virslitől a pohár sörig, szendvicstől a cukrászsüteményig mindent automata-gépek szolgálnak majd ki. „Az első budapesti automata-büfé sikere dönti majd el, hogy a város egyéb pontjain is nyílnak-e hasonló »robot-üzemek«.”