in adományozóinkról és szerzőinkről Heti Fortepan cikkek

Ungváry Rudolf: „Realistának túl avantgardok voltak, posztmodernnek most túl realisták az írásaim”

on

’56-os szerepvállalása miatt megjárta a kistarcsai internálótábort, majd diákfelkelő múltja után gépészmérnöki karrierje másodjára is derékba tört, amikor kényszerből megkésett diplomázása után azonnal felmondott mérnöki állásából. Íróként és hobbifényképészként is dokumentaristának vallja magát, élete egyik legnagyobb szégyenének apja antik kameráinak szemétre dobását tartja. Bár önmagának ebben nem keres mentséget, felnőtté válása kezdetét 65 éves korára teszi. Kalandos és társadalmi rétegeken átívelő életútjáról a magát svájci édesanyja révén lélekben svájcinak valló, az államszocializmusban a szamizdat irodalmárok legbelső köreihez tartozó, polgári szakmáját tekintve gépészmérnök, de már a Kádár-korszakban is szabadúszó értelmiségiként élő Ungváry Rudolf szépíró, publicista mesél gyerekkorától készített fényképein keresztül, amelyek közül kétszáz nemrég került fel a Fortepanra. Ungváry saját elmondása szerint a képanyag legfeljebb a fele annak, ami a családjuk birtokában lévő második kerületi otthonában katalogizálásra vár. A most 86 éves mérnök-irodalmárral ebben a különleges atmoszférájú második kerületi lakásban beszélgettünk.

Tovább

in Heti Fortepan cikkek

Barátság, KGST, Testvériség – Magyarország szovjet olaj- és gázfüggőségének története

on

Magyarország a hatvanas évektől egyre inkább átállt a kőolajra és a földgázra az addig domináló szén helyett. Ehhez azonban a saját készletek nem voltak elegendőek, meghatározó szerepe a távvezetékeken érkező szovjet szénhidrogénnek lett. A Kreml a Nyugatra menő energiaexportja segítségével elodázhatta a reformokat, a keleti blokk országait pedig a katonaságon túl a gáz révén is magához láncolta. Rendszerváltás előtti energiák a Fortepan képein.

Tovább

in Heti Fortepan cikkek

Esküvői ruhadivat a XX. században – A díszestől a letisztultig, a színestől a fehérig, és tovább

on

Szinte közhely, hogy egy esküvőn elsősorban az számít, hogy a pár sokáig boldog legyen, nem pedig a külsőségek, de a ruha – főleg a nőké – mégis évszázadok óta különösen fontos része az esküvői ceremóniának. Hogyan változott ez a ruhadarab a divat, a tervezők és a társadalmi-gazdasági körülmények hatására? Miként formálták a vallási hagyományok vagy éppen a szocialista hiánygazdaság? Hogyan örökítették meg a fotográfusok a párokat? Mit írt az esküvői fényképekről Gárdonyi Géza és melyik világhírű divattervező készítette Apponyi Geraldine esküvői ruháját? Az esküvői ruhák száz év alatti változásait követjük végig a Fortepanon található képek segítségével.

Tovább

in Heti Fortepan cikkek

Adriára magyar! – Az első magyar tengeri fürdőtől a jugoszláviai IBUSZ-utakig

on

Fecskében, bukjelszoknyában vagy trapéznadrágban, magyar utazók másfél évszázada járnak rendszeresen az Adriai-tenger partjaira. A Fortepan felvételeit tanulmányozva, a szigetek, a fürdő- és a történelmi városok hangulatát, az elegáns promenádokat és a modern panorámautakat látva nem nehéz megérteni, mit keres(t)ünk mi folyton ott.

Tovább

in Heti Fortepan cikkek

Van itt minden, mint a búcsúban – Vurstlival súlyosbított magyar búcsújárás XX. századi fényképeken

on

Mint minden szólásnak, természetesen a címben szereplőnek is van alapja, hiszen a búcsúban, na ott aztán tényleg minden volt. Étel és ital, tánc és mulatság, körhinta és céllövölde, csepűrágók és mutatványosok. A felületes szemlélőnek talán nem is különbözött sokban a vásártól, ám a célja valójában egészen más. A búcsújárás ugyanis vallási esemény. Sőt, ha kicsit mélyebbre ásunk, egészen ősi hagyomány nyomaira bukkanunk. Azokból az időkből, amikor a szakrális és a hétköznapi ünnep még nem vált el teljesen egymástól.

Tovább