Aranypók üzlet kirakata rendezés alatt a VII. kerületi Rákóczi út 56-ban 1982-ben. #213213 Fotó: Fortepan / Urbán Tamás

Kirakatba tett hasonmásaink

Az olvadó, festett viaszfejektől a stilizált plasztik próbababákig

A kirakati babák készítése nehéz munka volt. Az arcuk megalkotásához művészi érzékre, a test helyes kiképzéséhez, hogy azon az öltöny vagy a ruhamodell jól álljon, komoly anatómiai ismeretekre volt szükség. Ma, amikor már léteznek digitális, sőt az érdeklődőkkel kommunikálni képes okospróbababák is, keveset tudunk a bábuk hőskoráról. A Fortepan képei szerencsére a kirakatok titokzatos lakóiról is sokat elárulnak.

Írtunk a hidakról és a benzinkutakról, az otthonkákról és a csíkos ruhákról, a jellegzetes utcai padokról és persze a kirakatokról is. Építményekről és egyszerű tárgyakról, amelyek a maguk módján évtizedeken, de akár századokon át is meghatározói a város- és utcaképnek. De hogy is mehetnénk el szó nélkül a kirakati babák mellett? Minket igyekeznek megjeleníteni, csak lecsupaszítva, végtelenül leegyszerűsített formában. Ezért figyelünk fel rájuk, ezért hozhatnak bennünket zavarba – mindig érdekes, ha tükröt tartanak elénk.

1967. #84706 Fotó: Fortepan / Magyar Hírek folyóirat

Az első, mai társaiknál jóval kisebb fababák még az uralkodói udvarokban jelentek meg, a korabeli sztárszabók mutatták be rajtuk a ruhaterveiket. A butikok kirakatait úgy a 19. században népesítették be az életnagyságú bábuk. Huzalból, vesszőből, papírmaséból is készültek, és mivel „e munkák teljesen a valóság illúzióját képesek a nézőben felkelteni”, sokáig tartották magukat a viaszbábok, viaszfejek is. Pedig egy napfényben úszó, meleg kirakatba alkalmatlannak bizonyultak…

XVIII. századi viseletbe öltöztetett baba 1750-ből a párizsi Musée de l’Histoire-ban 1950-ben. #217643 Fotó: Fortepan / Francia Nemzeti Könyvtár
Jedlicska József borbély és fodrász terme a VII. kerületi Csengeri és Király utcák sarkán 1933-ban. #225554 Fotó: Fortepan / Vincent Till Baumgartner

A viaszbabák karrierje korábban, a 18-19. század fordulóján indult, amikor Madame Tussaud viaszszobrász utazó majd állandó kiállítást rendezett kora kiemelkedő személyiségeinek modelljeiből. A tárlaton rettegett bűnözők, gyilkosok figurái is szerepeltek. A viaszbábuk bonyolult készítésével még az 1920-as években is sokan foglalkoztak, főként Amerikában és Franciaországban. A párizsi gipsz (plaster of Paris) „nedves tömegét a modellre, egy pompás testalkatú fiatal leányra csapkodják s mihelyt az megszáradt, az üres formákat viasszal töltik meg, az így elkészült szobrokat pedig később kifestik. A szem nyílásába üvegszemet, a koponya részre parókát raknak.”

Krászni Kálmán fodrászatának kirakata a VIII. kerületi József körút 11-ben 1935-ben. #4761 Fotó: Fortepan

Nemcsak az anyagok, hanem a dizájn és a méretek is változtak, a gyártóknak elvégre a kor ideálját kell visszatükrözniük a babákkal. Vagyis, ha elég trendik vagyunk, az üveg túloldalán állókban akár saját magunkra is ismerhetünk… Sűrűn változtak az arckifejezések, a testtartás, a frizura. A századelő lószőrrel hatalmasra tömött keblű és csípőjű mannequin-jei, vagy ahogy hívták, bábalakjai évről évre karcsúbbak lettek, 1926-ban „az »isteni« Greta Garbónak az alakját és pikáns arcocskáját mintázták meg kirakatbabának”.

A veszprémi Kossuth Lajos utca az evangélikus templomtól nézve 1966-ban. #76525 Fotó: Fortepan / Dr. Herth Viktória / Bodó Emma
A GE–VI (Gerber és Virány) harisnyagyár reklámja 1937-ből. #62313 Fotó: Fortepan / A R

Tíz évre rá ismét hízni kezdtek a bábuk, ahogy a nők is mind inkább elutasították a szélsőségesen sovány testideált. A Textil Ipar a Hollywoodban halálos áldozatokat is szedő, túlerőltetett soványító kúrákkal magyarázta a redizájnt, és írt a német világsztárról, Lilian Harvey-ről is, akit kis híján tönkretett a fogyókúra. De a cikk szerint Lilian időben kapcsolt, és „azért vett magának Magyarországon, Tetétlenen birtokot, hogy a jó magyar koszt segítségével állítsa meg a testi sorvadást”…

Lilian Harvey színésznő részt vesz a tiszteletére rendezett banketten a budapesti Magyar Filmotthonban 1937-ben. #177131 Fotó: Fortepan / Bojár Sándor

A bábuk a képzőművészek képzeletét is megmozgatták, feltűntek többek között Bortnyik Sándor munkáin is. És miután minden vevő más testalkatú, de mindenkit meg kell szólítania a kirakatnak, a tervezők idővel rájöttek, hogy jobb, ha a bábuk bizonyos fokig elvontak, stilizáltak, pont olyanok, mint a művészek munkáin látott figurák.

Bortnyik Sándor és Zelenka László Gépember című működő szobra a Budapesti Nemzetközi Vásáron 1937-ben. #146138 Fotó: Fortepan / Sattler Katalin

A nagyvilágból ismerhetünk híres mannequin készítő manufaktúrákat, Magyarországról kevésbé. Készített ugyan ilyesmit mifelénk is néhány cég, kisiparos, később ktsz, de mind a háború előtt, mind a szocializmus idején áradt a panasz a lapokból, hogy igazán vevőcsalogató figurákat méregdrágán, külföldről lehet csak szerezni. Ahogy írták, ebben a szakmában nemigen voltak „haladó hagyományaink”.

A Luxus Áruház női ruházati osztálya a Vörösmarty téren, Budapesten 1963-ban. #209271 Fotó: Fortepan / FŐFOTÓ
A Pest Megyei Vegyi- és Kézműipari Vállalat ruhái 1966-ban. #27131 Fotó: Fortepan / Drimbe József

A múlt századfordulón Rosenberg Ignácz első magyar próbababa-gyárosként hirdette Károly körúti készletét, egész alakokat maché vagy viasz fejjel. A Compactor könyvkötészeti, papíripari és babagyár reklámjai pedig egy évtizeden át követhetők, ezekben azt írják, hogy ők honosították meg Magyarországon a papírmasszából készült kirakatbabák gyártását. (1943-ban magától felgördülő elsötétítő LÉGO rollóval egészítették ki a kínálatot.)

A Divatcsarnok Lotz-terme 1970-ben. #110572 Fotó: Fortepan / Bauer Sándor
A Május 1. Ruhagyár divatárúi a Divatcsarnok Lotz-termében 1968-ban. #111624 Fotó: Fortepan / Bauer Sándor

1955-ben a Belkereskedelem könyörtelenül kipakolt egy nagy cikkben: kevés a baba a pesti vitrinekben, és ami van, az is csúnya, a húszas évek Rákóczi úti ízlését tükrözi. Itthon jó babák nem készülnek, rosszak annál inkább, a kereskedelem át sem hajlandó venni azokat. Az illetékesek ezután az NDK-ba küldtek szakembereket, mert ott „fejlett iparág foglalkozott a korszerű igényeknek megfelelő, vonzó külsejű plasztiktestű babák gyártásával”. Pár év múlva új hazai modellek jelentek meg: „A babák technikai megoldása jobb lett, mint az előző évieké, művészi kivitelük – az üvegszem, a haj és színezés – már vitatható.”

A Szövetkezeti Áruház ruházati osztálya a mezőkövesdi Mátyás király úton (Tanácsköztársaság utca) 1969-ben. #207959 Fotó: Fortepan / FŐFOTÓ
1970. #214600 Fotó: Fortepan / FŐFOTÓ

1959-ben cikk jelent meg egy Vasvári Pál utcai, akkor már több mint fél évszázada működött kis műhelyről. A tulajdonos azt mondta, hogy a szakmája iránti érdeklődés az elmúlt években éledt fel igazán. A babák – korábban merev, de ekkoriban már mozgatható – testét a MÉH-től vásárolt hulladékpapírból készítette. Elmondta, hogy nyolcszor-tízszer is elmegy egy-egy szép kirakat elé gyönyörködni, amelyben a babái állnak felöltöztetve. Friss munkája azonban nem emberi alak volt: „egy bűbájos állatcsoporton dolgozunk, Walt Disney rajzai alapján, a Verseny Áruház húsvéti kirakata számára.”

A Corvin Áruház kirakata a Blaha Lujza téren 1972-ben. #211312 Fotó: Fortepan / ETH Zürich
A Munkaruházati Kereskedelmi Vállalat kisáruháza az Üllői úton 1970-ben. #214373 Fotó: Fortepan / FŐFOTÓ

A ’60-as évekre sokat javult a helyzet, már nem „merev panoptikumfigurák ijesztgették a közönséget”, az új magyar modellek „mozdulatai már illúziókeltőek”. Persze mindig jelentkeztek új kihívások. „Ha mozgást, forgást akarunk érzékeltetni, akadályokba ütközünk (…) azért is, mert egyetlen elektrotechnikusunk van, az is csak másodállásban. Márpedig a mozgó bábu mindig is a legnagyobb vonzerőt jelentette” – mesélte egy kirakatrendező. Az igazán lelkes díszítők olykor még meg is mosatták a bábukat, és berakatták a fodrász szövetkezetnél a műhölgyek parókáját…

1982. #124956 Fotó: Fortepan / Urbán Tamás
A Május 1. Ruhagyár Velence fantázianevű díjnyertes sertésvelour kabátjának oklevele is a kirakatban a Budapesti Nemzetközi Vásáron 1973-ban. #113081 Fotó: Fortepan / Bauer Sándor
1990. #76444 Fotó: Fortepan / Erdei Katalin

Botrányok is fűződtek a figurákhoz. 1935-ben a híres kirakatrendező, Csoó János egy alkotását kellett megváltoztatni, mert afrikai bennszülöttjei csupán háncskötényt és gyöngyöt viseltek, és valaki feljelentette a felháborító jelenetet. ’37-ben a Nemzetközi Vásáron tettek panaszt három cég, az Emergé, a Compactor és a Vajda József-féle kirakat-babagyár ellen, mert szeméremsértő meztelen kirakatbabákat állítottak ki. 1964-ben viszont Londonban úgy kapták el az áruházi betörőket, hogy a Scotland Yard emberei éjjel kirakati babaként álltak lesben az üzletben…

1977. #199778 Fotó: Fortepan / Borbély Mihály
A Ruházati Bolt Vállalat Váci utcai üzletének kirakata átrendezéskor Budapesten 1972-ben. #89727 Fotó: Fortepan / Urbán Tamás

A viaszfejek is népszerűek voltak egy időben, a fafejek pedig nélkülözhetetlenek bizonyos mesterségekhez. A könnyű műanyagok megjelenéséig korántsem lehetett olcsón hozzájutni ilyesmihez, az ’50-60-as években pedig hiánycikknek számítottak. Kalaposok, parókakészítők, kisiparosok, színházak kerestek állandóan fejeket apróhirdetésben. Courtenay Pollock viszont sok pénzt kereshetett a találmányával, egy női fejjel, ami egy londoni kirakatban cigarettázott, mosolygott, kacsintott és dühös arcot is tudott vágni.

Magyar parókakészítő műhely 1936-ban. #177290 Fotó: Fortepan / Bojár Sándor
1970. #18801 Fotó: Fortepan / Urbán Tamás
Kirakat az V. kerületi Régi posta utca 15. számú sarokház Váci utcai oldalán 1972-ben. #89721 Fotó: Fortepan / Urbán Tamás

A műanyag előretörésével, és mert az 1970-es években nagy divat volt a paróka, a műanyag parókatartók idővel elárasztották a boltokat. Ekkortájt bővítette „érdekes cikkel műanyagkészítményeinek választékát a balatonkenesei Sirály Szövetkezet: polisztirol habból emberfej alakú parókatartókat készítenek.”

Caron piac a Place de la Halle-on a franciaországi Suresnesben 1983-ban. #136740 Fotó: Fortepan / Vészi Ágnes
1973. #199796 Fotó: Fortepan / Borbély Mihály

És hogy a babák csak a kirakatban lehetnek hasznosak? Kérdezzük csak Erich Kästnert és az Emberkét. A történetben Mágus Márkus bűvész azért veszi meg és állítja fel hotelszobájában Fafejű Valdemár kirakati bábut, hogy apró bűvészinasa azon gyakorolhassa a trükköket. „A szép Valdemár mereven bámult a semmibe, s nem érzett az egészből semmit.” Esténként pedig, amikor lámpát oltottak, „az ablakon bevilágított a hold. A szép Valdemár a szoba közepén állt; aludt álltában.”

A cikkben Erich Kästner Az Emberke című regényéből Bor Ambrus fordításában közlünk részleteket.

Az íráshoz korabeli napi- és hetilapok cikkeit használtuk fel, amelyeket az Arcanum Digitális Tudománytár segítségével szemléztünk.

Írta: Lukács Zsolt | Képszerkesztő: Virágvölgyi István

A Heti Fortepan blog a Capa Központ szakmai együttműködésével valósul meg. Az eredeti cikk ezen a linken található: https://hetifortepan.capacenter.hu/probababa

Ha van olyan családi fotója, amit felajánlana a Fortepan számára, akkor írjon a fortepan@gmail.com e-mail címre!

Ezt a cikket Creative Commons Nevezd meg! – Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi (CC BY-ND 4.0) licensz alatt tesszük közzé, azaz forrásmegjelölés mellett szabadon átvehető, de nem átdolgozható (részletek a blog impresszumában.)

A cikkben szereplő képek teljes felbontású verzióját erről a linkről lehet egyben letölteni.

Észrevételeit a hetifortepan@capacenter.hu e-mail címre írhatja meg.