- Heti Fortepan 290.
Teljes széllel
Amikor a vihar a fotós díszlettervezője
Jól tudjuk, hogy mikor nem zörög a haraszt, ki arathat vihart, és hogy széllel szemben mit nem érdemes csinálni; de megfigyeltük-e már, hogy mennyivel mozgalmasabb egy fénykép, ha a rajta megjelenő faágak, kalászok hajladoznak, a fotóalany haja és ruhája lobog. A szél – amit valójában képtelenség megörökíteni – egyszerre barátja és ellensége is a szabadban fotózóknak…
A fényképezés irodalmában rendkívül gazdag a napos és borult égbolt hatásairól, a fényviszonyok megfelelő felméréséről szóló fejezet. A légmozgásról, mint a fotózást ugyancsak befolyásoló jelenségről kevesebb szó esik, annak ellenére, hogy a szélben fotózás technikai és esztétikai kérdéseket egyaránt felvethet. A szél nem látható a képen – hasonlóan a szintén megörökített múló időhöz –, a fotó csak a tájakra vagy emberekre gyakorolt hatásukat tudja rögzíteni.
Az igazán lelkes alkotót a rossz idő nem tántoríthatja el a szenvedélyétől, sőt tudja, hogy a mostoha körülmények között, borult éggel, esőben készült felvételeknek különös varázsa van, és a szélvihar is a fotós cinkos díszlettervezője lehet. A természeti katasztrófa mindig izgalmas fotótéma. Rendkívüli felvételeink vannak például arról a pusztításról, amelyet egy halálos áldozatokat is követelő vihar hagyott maga után 1916-ban Bécsújhely munkásnegyedében. A szél betörte a bécsi vonat ablakait, a nagy helyi gyárak pedig, a Daimler-művek és a Sigl-féle lokomotív gyár csaknem teljesen összeomlottak.
A szél a mitológiák, a művészetek állandó, gyakran megszemélyesített szimbóluma. Sorsfordító időket, káoszt jelképez, de szelek szárnyán érkezik a tavasz, a megújulás is. Csak az ókori görögök elképzeléseiről külön cikket lehetne írni, Athénban máig áll a Szelek tornya a főbb istenségek szobraival. Abból viszont nagy baj lett, hogy eltűnt a torony tetején álló szobor: a legenda szerint a városban ekkor hosszú időre teljesen elült a szél; a kibírhatatlan hőségnek végül az egyik szélistennek ajánlott áldozattal tudtak véget vetni a helyiek…
A görög mitológia tucatnyi szélistent ismer, a szelek uraként Aioloszt tisztelték, aki egy barlangban őrizte gyűjteményét, és az olümposzi istenek kérésére küldött a földre szellőt vagy épp vihart. A dologban lehet valami, Parti Nagy Lajos is így ír több ezer évvel később: „Tényigaz, hogy kit az Fennvaló avagy a Gonosz ki akar kuglizni az emberi világbúl, azt megüti széllel. A szélütés orvosi szó, Bugát Páltól. Alapja ama néphit, miszerint a szélben gonosz szellemek járnak.”
A szelek az ember szárazföldi és tengeri tevékenységeit is nagyban befolyásolták, nem csoda, hogy az idők során nevet is kaptak. Az ókorban Zephyrus (Zefír) volt a lágy, esőt hozó nyugati szél gazdája, a vad, jeges északi fuvallatokért Boreasz felelt. A modernebb elnevezésű sirokkóval és misztrállal a Földközi-tengeren találkozhatunk, de ismerős lehet az erdélyi nemere vagy az Adria partjait korbácsoló bóra neve is. A mai meteorológia pedig újabban személyneveket ad a jelentősebb viharoknak.
Homérosztól Shakespeare-en át a 20. századi filmrendezőkig sokan osztanak főszerepet a szélnek. Freskón, festményen, domborművön fedezhetünk fel duzzadt arccal fújó figurákat, az ilyen alkotások gyakran a megrendelő személy vagy család erejére, hatalmára utalnak, a szemlélőt arra figyelmeztetik, hogy éppoly tehetetlenek ellenük, mint egy pusztító viharral szemben.
Összeérzés. Így szokták hétköznapi nyelvre fordítani a görög eredetű szinesztézia jelenséget, amikor az egyik érzékszervet érő inger akaratlanul egy másik érzetet is kivált az agyban. Amikor valaki érezni véli bizonyos színek ízét vagy látja a hangok színét. Egyes szeles fotók láttán a jeges fuvallatot talán még azok is érzik, akik nem tartoznak a szinesztéziások táborába. Az amúgy viszonylag keveseknél jelentkező neurológiai jelenséget az agyi területek közötti szokatlanul sűrű összeköttetéssel magyarázzák a kutatók.
1937-ben egy magyar író fiktív levelet írt Margaret Mitchellhez, mondván egész Amerika után ő is teljesen az írónő frissen megjelent regényének a hatása alá került: „…tanulmányokat írnak önről és ugyanakkor új cigarettákat és fogkrémeket neveznek el magáról. A magazinok többször közlik a fényképét, mint Rooseveltét és Shirley Temple-ét. (…) Elviselhető lenne-e az élet, ha nem akadna néha – ritkán egy-két olyan regény, mint az Elfújta a szél? És vigasz-e egyáltalán, hogy idővel úgyis mindent elfúj a szél?…”
Írta: Lukács Zsolt | Képszerkesztő: Virágvölgyi István
A Heti Fortepan blog a Capa Központ szakmai együttműködésével valósul meg. Az eredeti cikk ezen a linken található: https://hetifortepan.capacenter.hu/szel
Ha van olyan családi fotója, amit felajánlana a Fortepan számára, akkor írjon a fortepan@gmail.com e-mail-címre!
Ezt a cikket Creative Commons Nevezd meg! – Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi (CC BY-ND 4.0) licensz alatt tesszük közzé, azaz forrásmegjelölés mellett szabadon átvehető, de nem átdolgozható (részletek a blog impresszumában).
A cikkben szereplő képek teljes felbontású verzióját erről a linkről lehet egyben letölteni.
A bloggal kapcsolatos észrevételeit a hetifortepan@capacenter.hu e-mail-címre írhatja meg.