Címke Budapest

Budapesti por és sár – Korabeli kritikák mára ikonikussá érett fővárosi épületekről

Budapest a világ egyik legszebb fővárosa, állítják a budapesti útikönyvek. Mára feledésbe merült, hogy a magyar főváros mai arculatát és hangulatát meghatározó épületek, építmények, utcák és köztéri alkotások jelentős része a maga idejében egyáltalán nem aratott osztatlan sikert: Budapest (át)alakulása során – a tizenkilencedik század utolsó harmadában és a huszadik század elején – sokan gyengéd iróniával, maró gúnnyal vagy épp keserű humorral írtak a változásokról, a város új építészeti látványosságairól. Így lett az örök elégedetlenkedők és a hivatásos kritikusok szemében az Országház „a rossz ízlés műremeke”, a Szabadság híd „tengeri kígyónak szánt óriási ketrec”, az Andrássy út „céltalan sétahely”, a Millenniumi emlékmű pedig „eszme nélküli monstrum”.

Tovább

Unokáink látni fogják? – Ráday Mihály városvédő öröksége

Operatőr, rendező, tévés szerkesztő. Leginkább így emlékezett meg július 16-i halála után Ráday Mihályról a magyar sajtó, hiszen hivatalosan ez volt a munkája. Ugyanakkor az egész ország úgy ismerte őt, mint a magyar műemlékvédelem megkerülhetetlen alakját. A köztiszteletet azzal a rengeteg munkával vívta ki, amellyel nem csak közvetlenül mentette épített örökségünket, de közvetve is. Műsorain, könyvein több generáció nőtt fel, akiknek ma már természetes a műemlékvédelem ügye. Ráday Mihály számos képet adományozott a Fortepannak, most azonban nem csak az ő fotóiból válogattunk, inkább azokból az ügyekből szeretnénk felvillantani néhányat, amelyekért sikerrel harcolt, vagy amelyek ma is épp olyan aktuálisak, mint harminc-negyven évvel ezelőtt.

Tovább

Mezőgazdaság a fővárosban – Kótya-vetye és grillcsirkézés az országos mezőgazdasági vásárokon

A vásárok rengeteget változtak az elmúlt néhány ezer évben, de abban talán egy sem volt kivétel, hogy összekapcsolták az üzletkötést a szórakozással. A modern vásárok története is vagy kétszáz éve kezdődött, de a hagyománnyal a huszadik században sem szakítottak. A Fortepanról ezúttal az egyik legismertebb szakkiállítás, az országos mezőgazdasági vásár képeiből válogattunk. A neve sokat változott az idők alatt, mint ahogy a rendezvényen megjelenő állatok, gépek, épületek és politikusok is. Sok minden azonban szinte a kezdetek óta ugyanolyan, némelyik fotóról talán meg se mondanák, mikor készült.

Tovább

Magnetikus közterület, avagy a kereskedés tűrt hiányától az utcai csempészeten át a személyiségseftig

A második világháború alatt és közvetlenül utána a kereskedés egyre burjánzóbb jogtalan formái teljesen abszurddá tették a modern ember célracionális viselkedését, a tömegesen előforduló em-beri tragédiák közvetlen közelében pedig nem volt kirívó az illegális haszonszerzés sem. Budapes-ten az engedély nélküli utcai árusítást az 1940-es évek végén a fővárosi politikusok „illegális köz-terület-foglalásnak” titulálták, a hatalmi narratíva azonban kikerülte, hogy mi lehetett az árusok sikeres eladásainak az oka. Az alábbi fényképeken látható személyek nem kényszerültek az utcát ténylegesen elfoglalni vagy éppen a potenciális vásárlókat nógatni, a vevők sokkal inkább mág-nesként vonzódtak a portéka megvillantása után az alább részletezett, magnetikus helyszínekhez. Bezsenyi Tamás kriminológus írása.

Tovább

Játék és mozgás a nagyvárosban – Minden tér játszótér, minden utca sportpálya

Kevesen gondolnak bele a fővárosban, hogy az utca, amin nap mint nap végigbuszoznak, vagy a tér, amin minden reggel átvágnak, nem csak közlekedési felület, de tökéletes sportpálya és játékterep. Könnyen lehet, hogy egykor nagyokat snúroztak ott, ahol most kocsink parkol, a közeli parkban pedig néhány évtizede még egész nyáron hallani lehetett a pingponglabdák pattogását, s az ember nem sétálhatott anélkül, hogy a sakkozókat ne kibicelte volna. A nagyvárosok lakói a huszadik században is szívesen sportoltak és játszottak a friss levegőn, függetlenül attól, hogy tél volt-e vagy nyár, gazdagok voltak-e vagy szegények.

Tovább