Hídavatás, kormányzói megtekintés, közkórház és lőtér, strandfürdő és a rászoruló családoknak épített telep: Kádár Antal, a város főmérnöke precízen dokumentálta a mezőváros fejlődését, megörökítve Cegléd fejlesztéseit az utcai vécéktől a tanyasi iskolákig Horthy alatt. Egy magyar kisváros a két világháború között.
Címke Kolozsi Ádám cikkei
Automaták és önkiszolgálók a szocializmusban – A bőség és hatékonyság illúziója a hiánygazdaságban
November 7-én nyílik meg a Rákóczi úti Mézes Mackó, benne Budapest első automata zenegépe, amiben a mulatság mindössze egy forintba kerül – számolt be 1956. október 22-én az újság az automatizáció terveiről. Rövidesen sor kerül az első teljesen automata-büfé felállítására is a Lenin körút sarkán, írták, ahol főtt virslitől a pohár sörig, szendvicstől a cukrászsüteményig mindent automata-gépek szolgálnak majd ki. „Az első budapesti automata-büfé sikere dönti majd el, hogy a város egyéb pontjain is nyílnak-e hasonló »robot-üzemek«.”
Kenyerünk java – Az aratóünnepek gyors átpolitizálódása
„Ha velünk leszel, ilyet eszel!” – hirdette a Kisgazdapárt a háború után a kenyér transzparensével a programját, ahogy a többi párt is azon versengett, hogy melyikük hogy áll bele az „új kenyér ünnepébe”. Augusztus 20. jelentésének átalakítása leginkább a kommunista propagandával forrt össze, de a kenyér ünnepét nem ők találták ki, és az ünnep hatalmi felhasználásának is keresztény-konzervatív előképei voltak. A búza – magvetés – aratás, és a kenyér – élet – bőség keresztény eredetű jelképeit azonban a kommunista politika is igyekezett maximálisan kisajátítani és a maga javára fordítani. Rákosi Mátyás híres kalászmorzsolgatós fotója úgy égett bele a hazai politikai ikonográfiába és a kollektív emlékezetbe, mint a kopár szik sarja a hatodik órán már nagyon másfelé ácsingózó tikkadt gyerekfejekbe.
Családtörténet az osztályharc árnyékában – Egy nemesi származású HÉV-kalauz képei az államszocializmusból
Apa kalauz a még létező törökbálinti HÉV vonalon, anya a baromfifeldolgozóban dolgozik, de otthon opera szól, és ha vendégek jönnek, előveszik a családi porcelánt. Kifelé próbálnak láthatatlanok lenni, de nem egy átlagos munkáscsalád: Belházy és felesége, született Budaházy, két ipszilonos, budai középnemesi származék deklasszálva az ötvenes években, meghúzva magát a proletarizált masszában. Élni, ahogy lehet: egy polgári család képei az államszocializmusból.
A gasztroújságírók őse – Az Ínyesmester álnéven imsertté vált Magyar Elek története
„Előfordult, hogy az iskolából is elkéstem, oly soká bámultam az ínycsiklandó kirakatot” – írta régi belvárosi fűszerboltok és a kenyérben sült sonka iránt mélázva a mester, aki úgy lett egymást követő nemzedékek gasztroirodalmi főcsiklandozója, hogy maga nem főzött, és valódi nevét is inkább csak rajongói ismerik.