Mozgalmas százötven évet tudhat maga mögött a Lágymányosi-öböl és a Kopaszi-gát. Pezsgő sport- és strandélet olimpiai bajnokokkal és lovas rendőrökkel, majd vállalati üdülőtelepek, világkiállítási ábrándok és csipkerózsika-álom Aranyhallal. A mába botrányszagú ingatlanfejlesztési tervek és politikusok ötletelései közepette érkezünk meg, de legalább szép pihenőparkban sétálhatunk a vén nyárfák alatt.
Címke nagyváros
Ami Londonnak a piros telefonfülke, az nekünk a piros pad – A városi padok története
A piros pad – amit félhivatalosan „városligetinek” is neveznek – számos magyar város jellegzetes eleme. Elsősorban persze Budapesté, de találkozunk vele a Balaton partján épp úgy, mint a Duna-kanyarban. Sokaknak egy letűnt kor, a szocializmus, sőt, ha úgy tetszik az elmaradottság jelképe. Másoknak a nosztalgia miatt fontos, megint mások úgy látják, hogy tökéletes dizájntárgyak, amelyek identitásunk részei. Pedig épp úgy lehetnének utcai szimbólumaink, mint Londonnak a telefonfülkék, Rómának a robogók vagy a kelet-német városoknak a lámpaemberkék. Azzal a nagy különbséggel, hogy a mi padjaink ma is pont ugyanúgy használhatók, mint egy évszázada, nem kell őket korszerűsíteni, új funkciót találni nekik – még csak ideológia sem fűződik hozzájuk, hiszen gyakorlatilag népművészeti alkotásként születtek meg a két világháború között.
Összekötnek és átformálnak – Budapestet a hídjai alakították mai képére
Budapest történetét gyönyörűen kilehet olvasni a hídjaiból. Ahogy fejlődött, növekedett a város, úgy jelentek meg az újabb és újabb kapcsolatok a Duna két partja között. Minden hozzájuk kötődő esemény – legyen az rombolás, újjáépítés, elhanyagolás, megújulás vagy akár csak a forgalmi rend változása – indikátora annak, mi történik éppen a fővárosban. Ám ezek a mérnöki alkotások nem csak következményei Pest és Buda fejlődésének, de időről időre motorjai is annak. Egy új híd nem csak kielégítette a szükségleteket, de jókora területeken át is alakította utána a várost. Ennek a bemutatásához válogattunk képeket a Fortepan archívumából, annak apropóján, hogy a héten megnyílt Budapest Főváros Levéltárában a Budapest – a város és hídjai című kiállítás.
Gyalogszerrel a városban – A járdákra visszaszorított közösségi élet
Az emberi mozgás, közlekedés alapértelmezett formája a gyaloglás. A városok évezredes történetében a közélet az utcákon, tereken, „közeli helyeken” zajlott, magától értetődő volt ezek szabad és teljes körű használata. A 20. századi modernizmus a városok gyaloglásra, sétálásra, találkozásra alkalmas „nappalijának” számító közterületeit kizárólagos közlekedési folyosókká és garázzsá alakította. Bereczky Ákos mikromobilitási szakértő írása.
Nagyvárosi kutyakaland – A városi ebtartás története archív fényképeken
A budapesti kutyatartásról szóló kiállítás nyílt a Kiscelli Múzeumban, ami kezdődhetne akár a rómaiakkal is. Merthogy Aquincumból előkerült kutyaábrázolásokat is bemutatnak az egykori kolostor pincéjében, de korántsem ezek a legöregebb műtárgyak, vannak például csontleletek az őskorból is. Meg amúgy mindenféle, igen régi kutyás emlék: sokszáz éves kályhacsempék és még öregebb kutyaürülékek. Persze a tömeges budapesti kutyatartás valódi története a nagyváros születésével kezdődik, amely – szerencsénkre – majdnem egybeesik a fényképezés születésével.