Címke Zubreczki Dávid cikkei

Az el nem készült metróállomás teniszezőnője – Az ártalmatlan szobrok élete sem mindig könnyű

Ha egy művész dicső uralkodónak, sorsfordító történelmi eseménynek, esetleg egy baráti nép lánglelkű vezetőjének állít emléket, akkor számíthat rá, hogy alkotása nem fog örökké a helyén maradni. Meglepő ugyanakkor, hogy olykor egészen ártalmatlannak tűnő témákat feldolgozva sem lehet elkerülni a sors viharait. Magyarországon úgy jönnek-mennek a szobrok terek és városok között, mintha nem bronzból volnának kiöntve vagy kőből kifaragva, hanem hús-vér alakok lennének. Szerencsére azért „menet közben” készültek róluk fotók, ezek közül válogattunk most néhányat a Fortepanról. Olyan apolitikus, civil – vagy az évtizedek alatt azzá vált – témájú műveket kerestünk, amelyek történetét biztosan nem sejthette előre szobrászuk.

Tovább

Katonagalambok, túzokvadászok – Száz év madárfotói a Fortepanról

Ha azt mondom, madárfotó, a lelki szemeink előtt alighanem egy természetes környezetében látható, pompás állat képe jelenik meg. Mondjuk, ahogy épp a csőrében tart valamit, esetleg vadászik vagy ücsörög, a kamerát észre sem véve – lehetőleg olyan tökéletes felbontásban, hogy tollanként tanulmányozhatjuk a színezetét. Nos, a Fortepan gyűjteményében ilyeneket nem találunk. Ez persze nem jelenti azt, hogy ne lennének izgalmas fényképek benne madarakról.

Tovább

Szépségek és szörnyetegek – Az alul- és felüljárók aranykora Budapesten

Ha a huszadik századi városok legjellegzetesebb építménytípusait kellene megnevezni, az alul- és felüljárók biztosan közöttük lennének. Előtte ugyanis alig épültek ilyenek, hiszen a forgalom nagysága egészen addig nem okozott gondot. Ugyanakkor, bármilyen is lesz a jövő közlekedése, biztosak lehetünk abban, hogy annyi új többszintes kereszteződés nem fog születni már, mint az elmúlt száz évben. Sőt, itt-ott eltűnőfélben is vannak ezek a megoldások: egyre több városi felüljáró bontását tervezik, aluljáróból pedig már többet is betömtek Budapesten. A korabeli fotók azonban nem csak azt mutatják meg, milyen volt az a kor, amelyben ezektől a megoldásoktól várták az élhetőbb városok megszületését, de azt is, milyenek voltak utcáink, tereink az alul- és felüljárók megszületése előtt.

Tovább

Tetűpiac és leányvásár – Nyelvünkben és városainkon is mély nyomot hagytak a piacok

A piac sokak fejében amolyan falusi dolog. Pedig valójában évezredek óta a városokhoz kötődik a legtöbbjük. A városlakók itt juthattak hozzá ugyanis a vidéken megtermelt mezőgazdasági javakhoz, míg a falusiak itt vehették meg a munkához és a hétköznapi élethez szükséges iparcikkeket. A vásárok emellett a szórakozás, az információáramlás, sőt időnként a párválasztás helyszínei is voltak. Meglepő, hogy egy ilyen fontos funkciókat ellátó, több ezer éve létező intézmény sok helyen mind a mai napig ideiglenes építményekben működik, s képes egyik napról – vagy akár egyik óráról – a másikra nyomtalanul eltűnni.

Tovább

Édenkerttől a szögesdrótig – Kerítéskörkép a huszadik századból

A kerítés az a világon mindenhol kerítés. Ez alapján akár azt is mondhatnánk, hogy a kerítés összeköt bennünket, ha nem épp az lenne a lényege, hogy elválasszon. Lehet persze kovácsoltvas, beton, sövény, deszka vagy szögesdrót, de bárhol és bármilyen formában is állja utunk, mindenhol tudjuk, azért van, hogy megakadályozza az áthaladást. Vagy legalábbis figyelmeztessen arra, hogy nem kéne. A mindennapjaink része több ezer éve, természetes, hogy állandó szereplője a fényképeknek is, akár egy puszta közepén álló tanyáról, akár egy nagyvárosi utcarészletről van szó.

Tovább