Címke Zubreczki Dávid cikkei

Tetűpiac és leányvásár – Nyelvünkben és városainkon is mély nyomot hagytak a piacok

A piac sokak fejében amolyan falusi dolog. Pedig valójában évezredek óta a városokhoz kötődik a legtöbbjük. A városlakók itt juthattak hozzá ugyanis a vidéken megtermelt mezőgazdasági javakhoz, míg a falusiak itt vehették meg a munkához és a hétköznapi élethez szükséges iparcikkeket. A vásárok emellett a szórakozás, az információáramlás, sőt időnként a párválasztás helyszínei is voltak. Meglepő, hogy egy ilyen fontos funkciókat ellátó, több ezer éve létező intézmény sok helyen mind a mai napig ideiglenes építményekben működik, s képes egyik napról – vagy akár egyik óráról – a másikra nyomtalanul eltűnni.

Tovább

Édenkerttől a szögesdrótig – Kerítéskörkép a huszadik századból

A kerítés az a világon mindenhol kerítés. Ez alapján akár azt is mondhatnánk, hogy a kerítés összeköt bennünket, ha nem épp az lenne a lényege, hogy elválasszon. Lehet persze kovácsoltvas, beton, sövény, deszka vagy szögesdrót, de bárhol és bármilyen formában is állja utunk, mindenhol tudjuk, azért van, hogy megakadályozza az áthaladást. Vagy legalábbis figyelmeztessen arra, hogy nem kéne. A mindennapjaink része több ezer éve, természetes, hogy állandó szereplője a fényképeknek is, akár egy puszta közepén álló tanyáról, akár egy nagyvárosi utcarészletről van szó.

Tovább

Ég és föld között – Toronyházra telepített csillagvizsgálótól az ejtőernyős ugrótoronyig

Hogy mi a torony? Egyszerű: egy olyan építmény, amelyik széltéhez, hosszához képest kifjezetten magas. Na és miért épít az ember tornyot? Ez már fogósabb kérdés. Már csak azért is, mert néha nem is tudjuk pontosan az okát, és azért is, mert felsorolni is nehéz lenne a rengeteg szerepet, amit egy torony betölthet.

Tovább

A kultúrházak aranykora – Tévénézőklub, bűvöskocka-verseny és lottósorsolás a művházakban

A „művház” mindenkinek mást jelentett. Egyeseknek a helyet, ahová néptáncolni vagy művészi tornára járt, másnak a fellépési lehetőséget az amatőr zenekarával, esetleg a szalagváltó, a lagzi vagy falunapi műsor helyszínét. A klubot, ahol lehetett kártyázni, bélyegeket cserélni, fotózni tanulni, számítógépet építeni vagy beszélgetést hallgatni egy olyan színésszel, aki a tévében is szokott szerepelni. A programok művelődési házanként változtak ugyan, de az kétségtelen, hogy generációktól függetlenül a legfontosabb közösségi terek voltak a huszadik század második felében.

Tovább

Sütés-főzés a szabadban – A pásztor bográcsától a kempingbenzinfőzőig

Hétvégi telkeken és kempingekben, vállalati üdülőkben és német turistákra szakosodott, cigányzenés csárdákban egyaránt óriási népszerűsége volt. A huszadik század második felében reneszánszát élte a szabadtéri sütés-főzés. Nem épültek úgy kertvárosi társasházak, hogy az udvarukra be ne terveztek volna egy tűzrakó helyet. A régi pásztorok és halászok fortélyai beszivárogtak a városi emberek életébe. Igaz, jócskán átalakultak, mire odaértek.

Tovább