Magyar Elek újságíró, gasztronómiai szakíró, Salusinszky Imre újságíró, szerkesztő, Földi Mihály író, újságíró, kritikus, dr. Szabó László egyetemi magántanár, publicista. #55370 Fotó: Fortepan / Magyar Bálint

A gasztroújságírók őse

Az Ínyesmester álnéven ismertté vált Magyar Elek története

„Előfordult, hogy az iskolából is elkéstem, oly soká bámultam az ínycsiklandó kirakatot” – írta régi belvárosi fűszerboltok és a kenyérben sült sonka iránt mélázva a mester, aki úgy lett egymást követő nemzedékek gasztroirodalmi főcsiklandozója, hogy maga nem főzött, és valódi nevét is inkább csak rajongói ismerik.

Az Ínyesmester szakácskönyve már ötvennél is több kiadást élt meg, igaz, ahhoz, hogy egy vaddisznószegyet vagy krampampulit valaki az ő útmutatásaihoz hűen készítsen el („az égő rum, az olvadó cukor, a sokféle fűszer illata betölti a szobát”) nem kell tudni, hogy a szerzői név Magyar Eleket, a tízes, húszas, harmincas évek népszerű hírlapíróját és szerkesztőjét rejti.

Magyar Elek (hátul középen) a Magyarország Teréz körúti szerkesztőségében 1906-ban. #55281 Fotó: Fortepan / Magyar Bálint
Az Athenaeum Irodalmi és Nyomdai Rt. Rákóczi úti épülete az 1930-as években. #55641 Fotó: Fortepan / Magyar Bálint

Pedig a belvárosi polgárcsalád sarja az újságírásnak is meghatározó alakja volt: 18 évesen, még a századforduló előtt ő lett a Puskás Tivadar-féle Telefonhírmondó hangja, majd volt lóverseny-tudósító, színikritikus, sportrovatvezető és aztán az esti bulvárlap, a Magyarország felelős szerkesztője majdnem húsz éven át.

Magyar Elek és későbbi felesége, Kürthy Berta (fehérben) a lóversenypályán 1907-ben. #55285 Fotó: Fortepan / Magyar Bálint
#55638 Fotó: Fortepan / Magyar Bálint

A vérbeli hírlapíró sok évtizedes pennaköszörülése azonban, mint Cserna-Szabó András írja a szakácskönyv egyik új kiadásának előszavában, mind csak előtanulmány volt a nagy műhöz, az először 1932 karácsonyára kiadott Az Ínyesmester szakácskönyvéhez. A közvetlen előzmény egy cikksorozat, a Fejezetek az ínyesmesterség köréből volt, amit, mivel a rivális Pesti Naplóban jelent meg, eleinte az Ínyesmester álnévvel írt alá. Ebből nőtt ki az Athenaeumnál megjelent, 2200 receptet tartalmazó gyűjtemény.

1903 #55278 Fotó: Fortepan / Magyar Bálint
Attila út 47. (Attila utca 7.), a Magyar család lakásának részlete 1912 körül. #55686 Fotó: Fortepan / Magyar Bálint

Ami ugyanakkor sokkal több egy szimpla szakácskönyvnél. Aki egy ihletett borjúfrikandóban is megérzi a jambusokat, nem vitathatja Cserna-Szabó műfaji meghatározását, miszerint valójában egy receptekkel bővített, mozaikos technikával megalkotott regényről, na jó, talán novellafüzérről van szó. De bárhogy is, az alapművet, ami még a szocializmus alatti kiadásaiban is felidézett valamit egy burzsoá szufflé légiességéből és egy időben-térben tágasabb, magával és a világgal folytonosabb magyar konyhából, lassan 90 éve olvassák rongyossá, eszik le pörköltszafttal és forgatják főzéstől zsíros ujjakkal, keresgélve a borjútekercs Auamale módra vagy a disznósajt (vérrel) receptjét.

Az 50 éves Magyar Athletikai Club jubileumi vacsoráján 1925-ben (középtájt). #55244 Fotó: Fortepan / Magyar Bálint

„Két nőtestvére volt, de ő tanúsított különös érdeklődést, ő »katuskáskodott« a konyhában már gyerekkorában, ellesvén közben a különböző konyhai fortélyokat. Mint író, újságíró tovább gyarapította tudását, a régi ételek mellé újabbakat felfedezve, kis budai vendéglőkben és előkelő éttermekben, továbbfejlesztve a vidéki háztartást a városi rafinált polgári konyháig” – írta róla fia, Magyar Pál a ki tudja már hányadik kiadáshoz. Nemcsak elméleti volt a gasztronómiai tudása, de sokat szaladgáló riporterként ritkán evett otthon, és fakanál-forgatás helyett akkor is szívesebben adott utasításokat: ilyenkor szegény mindenes cselédnek kellett az ő instrukciói szerint főznie.

A Nagyrétnél lévő Hűvösvölgy Gyöngye vendéglőben az 1910-es években. #55299 Fotó: Fortepan / Magyar Bálint
Az Eötvös tér Dunapalotában (korábban Ritz szálló) 1920 körül. Balról az első Boross Mihály, a második Magyar Elek, mögötte ül Gundel Károly. Jobb szélen ül Krúdy Gyula, mögötte áll Bánó Dezső, mellette Ripka Ferenc. #55361 Fotó: Fortepan / Magyar Bálint

Kétszer nősült: előbb az újságíró kolléga Kürthy Emil lányát, Bertát vette el, majd az ő korai halála után az asszony legjobb barátnőjét, Visy Masát – amikor Berta tüdőbaja annyira súlyosbodott, hogy a halálra kellett készülnie, férjét és kisfiát Masára bízta.

Az előtérben Kürthy Berta, Lakatos Imre, id. Magyar Bálint és Visy Masa a felvidéki Fenyőházán 1913-ban, a Vág völgyében Sztankován felé nézve. #55744 Fotó: Fortepan / Magyar Bálint

A régi piarista diák, aki családalapítás előtt még szívesen párbajozott, fiát nevelve itthonról lesz haditudósító a nagy háborúban. A hadigazdálkodós, zsír- és liszthiányos világ különösen utálatos lehetett a nagy traktákat kedvelő, gourmékkal és irodalmárokkal egyaránt szívesen barátkozó szerkesztőnek. 1920-ban Pesti históriák címen gyorsan vissza is tért a békebeli várostörténetekhez, megénekelve a régi pesti piacokat és Szikszay Múzeum körúti vendéglőjét, ami valamikor „az európai hatások alatt finomodott, de egyéniségét el nem veszítő magyar ember ízlelő érzékét és kényesebb gyomrát volt hivatva kielégíteni”.

Magyar Elek kerti partin a kormányzónál, a budai várban 1927-ben. Egyenruhában Wulf Olaf vezérkapitány a Magyar Királyi folyamőrség alapítója, felügyelője. #55251 Fotó: Fortepan / Magyar Bálint

Valami ilyesmit képviselt ő maga is Ínyesmesterként. Hagyományba gyökerező, de nagyon is modernnek számító konyha volt ez, ő pedig a tradíciókat tiszteletben tartva buzdított elmélyültebb nyitásra a világ felé, mert a magyarság előtt nincs más út: a franciáktól kell eltanulni a karfiol-, spárga, articsóka- és gesztenyesalátákat.

Magyar Elek számolt be a nagyközönségnek olyan modern úri huncutságokról, mint a szendvics („ínyesfalat, melyet másként kanapénak nevezünk”), meleg szívvel ajánlotta zselésítésre az agar-agart, és javasolta bizonyos korlátozások között az olajjal főzést („az olajnak természetesen – bármire használjuk is – egészen tökéletesnek kell lennie”). Receptjeiben bejátszotta a teljes pályát a virslipörkölttől a szalonkát pezsgővel munkacímű kreációig, ha pedig teknősbékalevesre szottyan kedvünk, Ínyesmester gyakorlatilag megkerülhetetlen. A főzőcelebek életvezetési tanácsai között kevés az olyan legalábbis, amely így kezdődik: „A teknősbékát tüzes vaslemezre tesszük, és mikor fejét kidugja, éles késsel egy metszéssel levágjuk.”

1938. #55369 Fotó: Fortepan / Magyar Bálint

De megtette a szükséges alapvetéseket körözött-ügyben is: ha nagy szemű, gyöngyszürke, kevéssé sózott kaviár éppen nincs a kiskocsmában, ahogy a liptói túróhoz illene, legalább a túlhagymázás és szétpaprikázás, valamint az elmustározás bűnébe ne essünk; egy-két szardellagyűrű, pár szem kapri és tejben áztatott sült libamáj meg csak akad, hogy beleporciózzuk, és elmagyarázta a délszaki huncutságokhoz keveset konyító magyar nagyérdeműnek, hogy narancsból feltétlenül ragaszkodjunk a messinai és a vérbélű cataniaihoz.

Visegrád, Gizellatelep, 1926. #55248 Fotó: Fortepan / Magyar Bálint

„Krúdy Gyula szelleméből lebeg itt valami: akinek néhány kitűnő novellája nem áll távol a gasztronomikus kultúrától. A régi magyarság ízléskultúrájának gazdag és kifinomult lelke él itt tovább, úri apáink és nagyapáink vidéki háztartásainak szelleme; s egy leheletnyi még a 18. századi, barokk magyar kultúra szelleméből is, mely kiválóan gasztronomikus kultúra volt” – írta a Nyugatban Babits könyvismertetőjében, külön elismerve, hogy Magyar olyan gyakorlati tanácsokat is tud adni, hogy azokon a felesége nem győz csodálkozni (Török Sophie is Ínyesmester-rajongó volt tehát). Hogy nyomkodjuk ki a zsírt a töpörtyűből? Hogyan javítsuk fel az avas zsírt? Miként gondolkodjunk helyes fogalmakkal a túróscsuszáról? Ínyesmesternek mindenre volt anekdotákba burkolt és szentenciáktól mentes válasza. Egyetlen súlyos tévedése és érthetetlen melléfogása a fokhagyma iránti ellenszenve volt: ezt a szaga miatt egyszer és mindenkorra száműzni akarta a magyar konyhából.

Otthon Kör a Dohány utca 76. alatt. Móricz Zsigmond és Surányi Miklós tiszteletére a Magyar írók Egyesülete vacsorát rendezett. A képen: ismeretlen nő, József Attila költő, Schöpflin Aladár kritikus, Magyar Elek újságíró, Kárpáti Aurél kritikus, Magyar Elekné, Móricz Zsigmond író, Vidor Marcell író, Móricz Gyöngyi, Móriczné Simonyi Mária, Kállay Miklós író, ismeretlen férfi, Móricz Virág, ismeretlen nő, Surányi Miklós író, ismeretlen nő, Somogyi Gyula író, Somogyi Gyuláné. #55254 Fotó: Fortepan / Magyar Bálint
A visegrádi Gizellatelep az 1930-as években, a Duna túlpartján a Szent Mihály-hegy. Balra Magyar Elek ül, a kép jobb szélén pedig Kosztolányi Dezső áll. #55673 Fotó: Fortepan / Magyar Bálint

Máskülönben nagy élettapasztalatról árulkodó tanácsaiban rendszeresen túlmerészkedett a háztartáson: pincérre csak akkor hallgassunk, ha jó barátságban van a szakáccsal vagy még inkább a szakácsnővel, mert ha nem bennfentes a konyhában, még gurméként sem tud jó menüt összeállítani a vendégnek. Máskor valóban egészen Krúdy: „Valamikor Vampetics mesternél privilégiumom volt arra, hogy mulatozás közben, éjfél után újra megéhezvén, egy darabban kapjam meg a sonka- vagy szalámiporciót”.

Magyar Elek a Kissvábhegyen 1936-ban. Látkép a budai Vár és a Gellért-hegy felé. #55409 Fotó: Fortepan / Magyar Bálint

Az Ínyesmester szakácskönyvét három évvel később Az Ínyesmester 1000 új receptje követte. Még a háború után is jelentek meg néhány hónapig ínyes-cikkek, akkor már a Képes Figyelőben. Miután a rovat ott is megszűnik, neki pedig 1947-ben felmondanak, a 72 éves Magyar Elek három héten belül meghal. Könyve azonban, mint azt Saly Noémi egy Ínyesmester-kiállításhoz írt tanulmányában bemutatta, a szocializmus éveiben is siker maradt, még ha itt-ott ki is hagytak belőle. Minden idők legnépszerűbb és legolvasottabb magyar receptgyűjteményéből mostanáig egymilliónál is több példány kelt el.

A család fotóit Magyar Elek unokája, Magyar Bálint korábbi oktatási miniszter adományozta a Fortepannak.

Írta: Kolozsi Ádám | Képszerkesztő: Virágvölgyi István

A Heti Fortepan blog a Capa Központ szakmai együttműködésével valósul meg. Az eredeti cikk ezen a linken található: https://hetifortepan.capacenter.hu/inyesmester

Ha van olyan családi fotója, amit felajánlana a Fortepan számára, akkor írjon a fortepan@gmail.com e-mail címre!

Megosztás itt: facebook
Megosztás itt: twitter
Megosztás itt: linkedin
Megosztás itt: email

Ezt a cikket Creative Commons Nevezd meg! – Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi (CC BY-ND 4.0) licensz alatt tesszük közzé, azaz forrásmegjelölés mellett szabadon átvehető, de nem átdolgozható (részletek a blog impresszumában.)

A cikkben szereplő képek teljes felbontású verzióját erről a linkről lehet egyben letölteni.

Észrevételeit a hetifortepan@capacenter.hu e-mail címre írhatja meg.