Nemzetközi nagyvállalkozóból teherautósofőr – A pécsi Varga Gyula Kocsigyár története a hintógyártástól az államosításig

A pécsi vállalkozócsalád generációkon keresztül, vetélytársait messze túlszárnyalva, a kor változó igényeit kiváló érzékkel követve hatalmas, nemzetközileg is ismert vállalkozást épített, majd az állami megrendelésekben is dúskáló cég az államszocializmus éveiben egyetlen szempillantás alatt elúszott, a tulajdonosa pedig azzal kereste a betevőt, hogy Rákosi elvtárs üdülését hókotrással biztosította.

Tovább

A csipkerózsika-álmot alvó és a soha fel nem ébredő házak Budapestje – Élet egykoron a mai szellemházakban 2.

Amióta vannak elhagyatott épületek, azóta mozgatja az emberek fantáziáját, hogy mi lehet azokban. Milyen nyomokat hagytak ott maguk után az egykori lakók, hogyan néznek ki üresen azok a terek, melyek egykor élettel voltak teli. Az ilyen senki által nem látogatott, gyakran elzárt helyek felkutatására vállalkoznak azok, akik az urbex szenvedélyének hódolnak. Ezek a 21. századi felfedezők nem messzi tájakon keresnek és találnak a nagyközönség számára ismeretlen világokat, hanem ott, ahol valamikor mi is éltünk. Akár egy nagyvárosban, akár Budapesten is.

Tovább

Teherbringák városszerte – A triciklis postástól a messenger boyon át a Davaj áruszállítóig

A városok mindennapi életéhez mindig is hozzátartozott, hogy az ott élők kisebb-nagyobb dolgokat, például iratokat, csomagokat, termékeket és – a telekommunikáció megjelenése előtt – információt: leveleket, képeslapokat küldözgettek egymásnak. A 19. század végén megjelenő kerékpár azonnal hatékony eszközévé vált a city-logisztikának, mert gyors kézbesítést, a célpontok rugalmas felfűzését tette lehetővé. A küldemények többsége általában belefért egy borítékba, kisebb dobozba vagy táskába, de ha mégsem, akkor a mázsányi súlyt is elszállítani képes teherbicikli jelentette a megoldást.

Tovább

Fotózni a fotózás kedvéért – Egy hobbifotós mindennapjai Angyalföldtől Újlipótvárosig

Kistisztviselőként dolgozott, a családjának és a munkájának élt, egyetlen szenvedélye a fotózás volt. Bárhová ment, mindig magával vitte a Weltaflex, Kodak Retina, a Zorkij C, vagy éppen a Zenit márkájú gépét. Több tízezer fotót készített, sokat a XIII. kerületben, ahol több mint nyolc évtizedig élt. Obetkó Miklós csöndes, szerény ember volt, keveset mesélt magáról, a hadifogságban töltött éveket sem említette soha. Múltjának mozaikkockáit a hagyatékban maradt dokumentumokból és fényképekből próbálja fia kerek egésszé rendezni. A fotóit is ő tette közzé. A Fortepanon az ötvenes évek közepétől három évtizeden át tartó időszakból láthatunk több, mint félezer képet.

Tovább