Ég és föld között – Toronyházra telepített csillagvizsgálótól az ejtőernyős ugrótoronyig

Hogy mi a torony? Egyszerű: egy olyan építmény, amelyik széltéhez, hosszához képest kifjezetten magas. Na és miért épít az ember tornyot? Ez már fogósabb kérdés. Már csak azért is, mert néha nem is tudjuk pontosan az okát, és azért is, mert felsorolni is nehéz lenne a rengeteg szerepet, amit egy torony betölthet.

Tovább

Utcai illemhely és turulszobor – Egy kisváros fejlődése a Horthy-korszakban a főmérnök fényképein

Hídavatás, kormányzói megtekintés, közkórház és lőtér, strandfürdő és a rászoruló családoknak épített telep: Kádár Antal, a város főmérnöke precízen dokumentálta a mezőváros fejlődését, megörökítve Cegléd fejlesztéseit az utcai vécéktől a tanyasi iskolákig Horthy alatt. Egy magyar kisváros a két világháború között.

Tovább

Csak a mozgás volt állandó – A kortárstánc útja a múltba fagyott gulyáskommunizmusban

A Kreatív Mozgás Stúdióba (KMS) az 1980-as években táncoslegendák érkeztek a világ minden tájáról tanítani, miközben a műhely életre hívóinak művészi és tanítói tevékenységét a hivatásos táncművészet hazai színterein ignorálták. A KMS korabeli atmoszféráját október 21. és január 9. között a Mozgásban című kiállítás idézi meg a Budapest Galériában.

Tovább

A Vöcsök, a Kópé, a Nemere és a többiek – A vitorlázórepülés (első) 100 éve Hármashatárhegyen

Egy szép fekvésű – és ideális légáramlatokkal büszkélkedő – reptér, amely látta talán az összes magyar tervezésű vitorlázó-repülőt, amelynek zöld füvét sokáig birkák tartották karban, és ahol a Malév és a mai légitársaságok több pilótájának a karrierje indult. A neve egybeforrt a magyarországi vitorlázórepüléssel, amelyet egy pontosan száz évvel ezelőtt megalakult sportrepülő klub honosított és szerettetett meg idehaza.

Tovább

A kultúrházak aranykora – Tévénézőklub, bűvöskocka-verseny és lottósorsolás a művházakban

A „művház” mindenkinek mást jelentett. Egyeseknek a helyet, ahová néptáncolni vagy művészi tornára járt, másnak a fellépési lehetőséget az amatőr zenekarával, esetleg a szalagváltó, a lagzi vagy falunapi műsor helyszínét. A klubot, ahol lehetett kártyázni, bélyegeket cserélni, fotózni tanulni, számítógépet építeni vagy beszélgetést hallgatni egy olyan színésszel, aki a tévében is szokott szerepelni. A programok művelődési házanként változtak ugyan, de az kétségtelen, hogy generációktól függetlenül a legfontosabb közösségi terek voltak a huszadik század második felében.

Tovább