Kisztihand, kezitcsokoládé. Azt a fazont mondjam a fotón? Az okostojást? Hogy miket kérdezett? Ugye nem azért érdekel, mert bejön neked?… Tutira nem? Na jó, azért én is sejtettem. Nyugi, nem kell elárulnod, nem akarlak szívatni, hogy miért fontos. Nem izgat az se, mire használod. Tényleg nem. Csak előbb potyenkázz… érted ugye… így szokás… csöngesd ki a lóvét.
Bár életének nagyobb részét a Szépművészeti Múzeum műtárgyfotósaként töltötte, figyelemreméltó kollekciót hagyott az utókorra Szenczi Mária. Képei a Fortepan fényképgyűjteményében, online archívumában láthatók. Talán a művészet szeretete vonzotta a fényképezéshez, amelyet képes volt komolyan venni, de tudott vele játszani is.
A barlangok csodálatos világát még ma is csak nehezen adja vissza a fotó – mégis van számos ötven, száz vagy akár százötven évvel ezelőtti felvétel, amelyeken megjelennek ezek az izgalmas természeti képződmények. Ha nem is kifejezetten a geológiai formációkat, de a barlangokhoz kapcsolódó emberi alkotásokat, szokást, divatot és hagyományt remekül tanulmányozhatjuk a Fortepan képein.
Históriájának első évszázadában nem volt több zsúfolt útkereszteződésnél az a hely, amelyet eleink Berlini, mi Nyugati térként ismerünk. Megjegyzendő: a legnagyobb változások idején éppenséggel Marxnak hívták, és bár jó ideje valódi tér, a rázúduló forgalom nagysága máig mit sem változott.
Miért és hogyan lázadnak, ha lázadnak a fiatalok? Hogyan hat a gyerekekre, amit az anyatejjel magukba szívnak? Miközben mára vannak, akik nem is társadalomtudósként, hanem egyenesen generációkutatóként igyekeznek értelmezni a világot, a Fortepan-archívum pillanatfelvételei sokat sejtetnek a 20. században egymást követő generációk életéből.
